Busójárás, Mohács

A Busójárás látványos hagyományőrző és egyben idegenforgalmi rendezvény, melyet minden évben februárban rendeznek meg Mohácson. A török időkben a település lakói ijesztő jelmezekbe öltözve űzték a törököket. A Busójárás a tél búcsúztatásának ünnepe is.

A busójárás eredete a török időkbe vezethető vissza. A monda szerint az itteni lakosok a Mohácsi-sziget mocsaras, nádas vidékén kerestek menedéket. Egyik este, amint a házaikból kiűzött mohácsiak a tűznél beszélgettek, megjelent körükben egy öreg sokác ember, aki megjövendölte a török kiűzését. "Ne keseredjetek el! Mindnyájatok élete meg fog változni. Vissza fogtok térni házaitokba, szeretteitekhez. Készüljetek fel a harcra: készítsetek különféle fegyvereket fából, faragjatok magatoknak fűzfából rémisztő álarcokat, álljatok harcra készen mindenkor! A jel egy viharos éjszakán érkezik majd mindannyiótoknak: aranyos ruhába öltözött vitéz képében, rémisztő álorcában." Másnap megkezdődött a készülődés, fegyvereket, álarcot készítettek. Egy viharos éjszakán aztán a Mohácson tartózkodó törökök szörnyű zajra ébredtek, és az álarcos, ördögpofájú szörnyeket látva fejvesztve menekültek a városból.

A helyi lakosok minden évben ijesztő jelmezekbe és álarcokba öltöznek, de már nemcsak a törökök kiűzését ünneplik, hanem a téltemetést, és a farasangi vigasságok végét is idézi a busójárás.

A hagyomány őrzése és a böjt kezdetének időszaka napjainkban egy karneválszerű vidám mulatság. A felvonulás legfőbb érdekességei ma is az ijesztő, szalmával kitömött birkabundás, álarcos busók, és a harisnyában tollat, fűrészport rázogató gyerekek. Hangos durrogtatások kíséretével felvezetik a középkori ágyút, sötétedéskor pedig hatalmas tüzet raknak a főtéren, és szalmabábu képében elégetik a telet.