Fasori református templom, Budapest

A szecesszió épségben megőrzött és legmagasabb szintet képviselő művészeti alkotása a fasori református templom és parókia, Árkay Aladár 1911-1913 között, Róth Miksa üvegablakaival épült munkája.

Árkay Aladár - Lechner Ödönhöz hasonlóan - mindent maga tervezett, a világítótesteket, a padokat, a falburkolat mintáit, a színes üvegablakokat. Így, bár nagyon sok hatás találkozott össze ebben az épületben, azokat egyetlen mestere csodálatosan egyedi egységgé gyúrta össze.

Az utcasarkon álló épület messziről felhívja magára a figyelmet monumentális megjelenésű tornyával. Homlokzata egyetlen falfelület lőrésszerű ablakokkal, a torony bástyaszerű, zömök, mégis magas. A nagy falfelületen a bejárat uralkodik, fölötte sajátos szecessziós-magyaros kerámiadíszes falmező, afölött hatalmas üvegezett félköríves ablak. A délnyugati oldalon egy egyszerűbb, kisebb, hengeres torony áll. Az épületet magas nyeregtető fedi, meredek oromfalakkal lezárva.

A templom alaprajza egyenlőszárú kereszt, közepén magas kupolával. A kereszt száraiban emeletes karzatokat találunk. A szószék középponti helyzetét a tér egész formálása és díszítése hangsúlyozza. A monumentális belső térben hangsúlyos helyeken újra megjelennek a szecesszió növényi díszítőelemei és a kerámialapok az egyébként fehér falfelületek között. Az erősen stilizált, geometrikus elemekre bontott minták őrzik népművészeti gyökereiket. Ugyanez vonatkozik a faragott bútorokra is. Erőteljes tömegük az ácsolt népi bútorok világát idézi, a felszín, a fekete-arany különös pompája a bécsi szecesszió nyomát hordozza.