Győr-Moson-Sopron megye

Magyarország észak-nyugati részén, Ausztria és Szlovákia közé ékelődött megye egyházi és történelmi műemlékekben gazdag. Két világörökségi helyszín is található itt: a pannonhalmi apátság és a Fertő-tó vidéki kultúrtáj.

A római korban ezen a tájon húzódott a Pannóniát védő limes, és itt vezetett észak-déli irányban a Borostyánkő útvonal. Itt alakultak ki nyugat felé az első kereskedelmi utak is.

A területen korábban négy magyar vármegye is volt: Győr, Sopron, Moson és Pozsony. A trianoni döntés után 1924-ben vonták össze Győr, Moson és Pozsony vármegyék megmaradt részeit. A közigazgatási egység hivatalos neve sokáig Győr-Sopron megye volt, majd 1990-ben, tekintettel a történelmi előzményekre, Győr-Moson-Sopron megyére változtatták az elnevezést.

A megye jelenlegi területe 4062 négyzetkilométer, a lakosság száma több mint 420 ezer fő. Két megyei jogú városa is van: Győr és Sopron. A megyeszékhely: Győr. További városok: Csorna, Fertőd, Jánossomorja, Kapuvár, Mosonmagyaróvár, Pannonhalma, Tét.

Az autópálya-építésnek köszönhetően Ausztria felől, de Magyarország központjából is jól megközelíthető a megye. Az országhatár közelsége miatt jelentős az átmenőforgalom. A statisztikák szerint a Magyarországra érkező turisták egyharmada érinti a megyét: vagy eleve idejön, vagy átutazik ezen a tájon.

Győr-Moson-Sopron megyében számtalan értékes egyházi és világi műemlék található. Győr, a barokk stílus gyöngyszemének tartott város mellett sokan keresik fel Fertődőt, vagy a kisvárosok, falvak barokk templomait, kastélyait. Különleges értéket képvisel a világörökségi listán is szereplő pannonhalmi apátság és a Fertő-tó.

Ausztria közelségének és gróf Széchenyi Istvánnak köszönhetően először érintette a megyét a XIX. századi polgári fejlődés. Ennek hatása ma is érződik az itteni gazdaságon, kultúrán, de hatással van az idegenforgalomra is, hiszen például Nagycenk - a Széchenyi-emlékekkel - nemzeti zarándokhely lett. A természetjárok is kedvelik ezt a vidéket, különösen népszerű a Szigetköz.

A táj adottságai, fekvése, klímája kedvez a szőlő- és bortermelésnek, amelynek évszázados hagyományai vannak ezen a vidéken: már a pannonhalmi apátság alapítólevelében is szó esik a szőlőtermesztésről.