Hajdúhadház

A település megközelíthető közúton: a 4-es úton Debrecenig, onnan északi irányban tovább Nyíregyháza felé; vasúton: a Budapest-Szolnok-Debrecen-Nyíregyháza-Záhony vonalon.

A régészeti feltárások szerint már a rézkorban élt itt ember. A népvándorlás korából igen gazdag leletanyag maradt, például a szarmata kori Ördögároknak a nyomai (népvándorlás korabeli földsánc) ma is megtalálhatók. A honfoglaló magyarok is hamar benépesítették, noha első okleveles említése csak 1312-ből való. A történészek szerint az első honfoglaló lakók a kabarok lehettek. Az 1600-as évekig, a hajdúk letelepítéséig a Gutkeled nemzetség birtokolta a térségben kialakult falvakat, amelyek az 1500-as évek második felében a török pusztítás nyomán elnéptelenedtek.

Bocskai István 1605. december 12-én, Korponán kelt kiváltságlevele értelmében kb. 1000 hajdú települt ide. A hajdúk a mindenkori fejedelemnek katonai szolgálattal tartoztak, ugyanakkor mentességet kaptak a földesúri terhek alól. A város szerkezete is a sajátos katonai-védelmi rendszer szolgálatában állt, a városmagban az "Óvár"-ral. A hagyományos szerkezeti tagolódás a népesség növekedésével, a telkek felaprózódásával felbomlott. 1876-ban Hajdúhadház - mint rendezett tanácsú város - Hajdú vármegyébe kapott besorolást, majd 1891-től nagyközség. 1924-ben visszanyerte városi rangját, de 1936-tól 1984-ig ismét község volt. Ekkor - mivel már korábban észak felé kezdett bővülni, beépülni - egyesítették a tőle 3 kilométerre fekvő Téglással. Az egyesített település lakossága a Bocskaikerttel együtt csaknem elérte a 20 ezret, s 1989-ben városi rangot kapott. 1991-ben azonban a lakosság akaratának megfelelően különváltak, majd a Bocskaikert is kiszakadt a társulásból, de Hadház továbbra is megőrizte városi rangját.