Krúdy Gyula

(Nyíregyháza, 1878. október 21. - Budapest, 1933. május 12.)
író, hírlapíró

Szülővárosában, Szatmárnémetiben és Podolinban tanult. Már gimnazista korában megjelentek írásai a vidéki lapokban. Rövid ideig Debrecenben, majd Nagyváradon volt újságíró, 1896-ban költözött Budapestre, ahol több újság, folyóirat munkatársa, tárcaírója lett. Még nem töltötte be a huszadik életévét, amikor megjelent első novelláskötete, az Üres a fészek. Az igazi közönségsikert a Színbád-sorozat és A vörös postakocsi hozta el számára.

A szakemberek szerint korai írásain Mikszáth és Jókai hatása érződik, de hamar rátalált saját stílusára. Műveit egyaránt jellemzi az impresszionizmus, a szimbolizmus, a naturalizmus, sőt a szecesszió is. Regényeinek, novelláinak története jelentős részben a közel- vagy régmúltban játszódik. Krúdy az emlékezés mestere volt. Gondolattársításokkal, csapongásokkal teli stílusa miatt a kor legmodernebb íróihoz, Prousthoz és Joyce-hoz hasonlítják. Több mint ötven regényt, kb. háromezer novellát, több ezer cikket, tárcát írt.

Híresebb művei:
A podolini kísértet (1906); Színdbád ifjúsága (1911); Szindbád utazásai (1912); A vörös postakocsi (1913); Összegyűjtött munkái (I-VIII. 1914); Napraforgó (1918); A tegnapok ködlovagjai (1925); Pest-Budai séták (tárcák, 1858)