Medgyessy Ferenc

(Debrecen, 1881. január 10. - Budapest, 1958. július 20.)
szobrász

A XX. század egyik legnagyobb magyar szobrászművésze, munkásságának elismeréseként 1955-ben kiváló művész lett, és kétszer, 1948-ban és 1957-ben Kossuth-díjat kapott.

Eredeti végzettsége szerint orvos. A diplomamegszerzése után 1905 és 1907 között Párizsban tanult festeni és mintázni. Kezdetben Maillol plasztikája ragadta meg, később a Hildebrand-féle modern szobrászati elveket tanulmányozta. Nagy hatással volt rá az ógörög, az egyiptomi, a sumér és az asszír plasztika. 1908-ban Firenzében járt, ahol Michelangelo művészetével és etruszk alkotásokkal foglalkozott. Itthon 1908-tól szerepelt először kiállításokon. A Táncolók című reliefjével elnyerte a Művészház díját.

Az I. világháborúban katonaorvosként szolgált. A két világháború között több kisplasztikát készített, de monumentális alkotásokra is megbízást kapott. Allegorikus szobrokat készített 1930-ban a debreceni Déri Múzeum elé, ezekkel a párizsi világkiállításon Grand Prix-díjat nyert. 1938-ban állították fel Székesfehérvárott a török-magyar csatajelenetet ábrázoló domborművét, 1940-ben Budapesten a Szabadság téri volt Pénzintézeti Központra a Szüreti menet című nagyméretű reliefjét, 1942-ben pedig a Gellérthegyen a Gellért-kút domborművét, 1936-ban készült Jelky András emlékművét Baján. 1943-ban mintázta Szent István lovas szobrát, melyet azonban csak halála után állítottak fel Győrött. 1947-ben elkészítette szülővárosa részére a Petőfi-emlékszobrot, 1952-ben pedig a Kaposvárra került Rippl- Rónai-szobrát. Az 1956-ban mintázott Móricz-szobrot ugyancsak halála után állították fel Debrecenben.