Mohácsi történelmi emlékhely, szoborpark

A mohácsi csatamező temetkezési helyén a csata 450. évfordulóján, 1976-ban nyílt meg a történelmi emlékhely. Az ország sorsát megpecsételő vesztes csatában mintegy 28 ezer magyar vitéz halt meg, az emléküket idézik a park szobrai.

Hogy pontosan hol, a mohácsi sík melyik részén lehetett a csata, azt csak a XX. század közepén sikerült behatárolni, a jelenleg az emlékhely területén lévő öt tömegsírt az 1960-70-es években találták meg. A csata 450. évfordulóján, 1976-ban megnyílt történelmi emlékhely építészeti tervezője az Ybl- és Kossuth-díjas Vadász György volt.

A bejárattól a parkig

A hatalmas kapu Pölöskei József ötvösművész alkotása - a különleges bejáratnak is jelentése van. A megtört kőkeret a török elnyomás alatt megroppanó magyar gerincet, a soha össze nem érő ívek az összefogás hiányát jelképezik. A bronzkapu az emberi vázszerkezetet idézi - az alkotórészek formájukban a lábszárakat, csigolyákat, számukban (28 ezer) a csata, illetve a környéket azután végigdúló törökök áldozatait.

Továbbhaladva az alapítási emléktábla (Rétfalvi Sándor munkája), és a csatát bemutató térképkő (Bencsik István) avat be a történelmi tényekbe, ezután jutunk az átriumos fogadóépületbe. A közepén látható, törött rózsabimbóra emlékeztető szökőkút alkotója Illés Gyula. A rózsa a törökökkel került Magyarországra - oldalán a repedés az ország három részre szakadását, a kibuggyanó víz a magyarság véráldozatát, könnyeit szimbolizálja.

Az átrium falán elhelyezett történelmi tablók segítségével áttekinthetjük a tényeket, amelyek a mohácsi vészig vezettek, és bemutatják magát a csatát. A fogadóépületnél megismerhetők azok a fegyverek is, amelyekkel a harcoló lovas és gyalogos, magyar és török katonák küzdöttek egymás ellen.

A sírkert - szoborpark

A körkörös szerkezetű sétányrendszert nyílegyenes tengely osztja ketté. Látható itt egy ágyú, amivel a második mohácsinak is nevezett nagyharsányi csatában lőttek a magyar csapatok. Rögtön jobbra az első tömegsír halma "domborul" faragott sírjelekkel. A tömegsírok között II. Lajos király, Tomori Pál kalocsai érsek, hadvezér, Kanizsai Dorottya, az áldozatokat eltemettető siklósi várúrnő, Szulejmán szultán és sok-sok névtelen vitéz fából faragott szobrát, emlékjelét láthatjuk. Alkotójuk Király József, Kiss Sándor, Kő Pál és ifj. Szabó István szobrászművész volt.

A park közepén két tömegsír halma magasodik, előtte balra I. Szulejmán alakja - a derekára kötött koponyák a lefejeztetett magyar foglyok áldozatát idézik. A jobb oldalon álló, Tomori Pált jelképező kopjafa különlegessége pedig egy, a csúcsába illesztett kristály, ami megfelelő napsütésben arany színnel ragyogja be az emlékjelet.

A harangláb - apró harangjának minden kondulása az ezen a területen feltárt és megőrzött újabb két tömegsírban nyugvók lelkéért, és mindazokért szól, akik az országért és a keresztény világért estek el.
A megdöntött emlékoszlopok a földre hulló katonákat idézik. A székely kopjafák és az indián totemoszlopok motívumait egyaránt idéző alkotásai vezetnek el a feketefenyőkhöz: az élő fák, a győztes törökök jelképei, ékként törnek utat a veszteseket idéző, holt fából faragott jelek között. A park tengelyének végén 10 méter magas kereszt áll.

A körkörös sétányok a megoldatlan magyar gondokat szimbolizálják, hiszen akármerre megyünk, mindig ugyanoda jutunk vissza.

Védett terület

Az emlékpark "kerítését" 400 tiszafa alkotja - körülbelül ennyien nyugszanak az eddig feltárt öt tömegsírban. Ha a fák mellett sétálunk, akkor az első pihenőnél találjuk a bejáratát a park körüli természetvédelmi területen végigvezető ösvénynek, amelyről a keresztnél és az utolsó pihenőnél is visszatérhetünk az emlékparkba.