Nagyar

A település megközelíthető közúton: a 4-es úton Debrecenig, onnan tovább a 471-esen Győrtelekig, innen északkeleti irányban a 491-es úton Fehérgyarmatig, onnan északra, Kisartól 3,2 km.

Nevének Nagy előtagja a közeli Kisartól különböztette meg. Az első említéskor,1393-ban Nagor, 1436-ban Naghar alakban írták. Ebben az időben még egyetlen Ar nevű falu volt. Valószínűleg ebből a településből osztódással alakult ki Kisar és Nagyar, történetük szinte mindvégig összefonódott.

A szatmári béke után gróf Károlyi Sándor lett a település birtokosa. A XIX. század első felében a Luby és Kende család szerezte meg. Luby Zsigmond ügyvéd, politikus kúriájában gyakran vendégeskedett szatmári útjai során Petőfi Sándor. A néphagyomány szerint a falu határában lévő, ma már elpusztult hatalmas tölgy alatt írta Tisza című versét. Nevezetes tagjai voltak még a Luby családnak Károly (heraldikus, genealógus) és Margit (tanár, néprajzkutató).

A falu határában, a Kis-Túr partján álló kétszáz éves, hatalmas méretű kocsányos tölgy, a Petőfi-fa története során sok pusztítást, villámcsapást kihevert, de az 1995-ös felgyújtását már nem élte túl. A hagyomány szerint Petőfi e fa alatt írta A Tisza című versét, ami így kezdődik: Nyári napnak alkonyúlatánál / Megállék a kanyargó Tiszánál / Ott, hol a kis Túr siet beléje, / Mint a gyermek anyja kebelére.