Nagyiván

A község legfőbb vonzereje a Tisza-tó és a Hortobány közelsége. Jó lehetőséget találnak itt a szabad idő tartalmas eltöltésére a halászok, vadászok és a különleges természeti értékek kedvelői.

Ezen a tájon már az Árpád-korban éltek honfoglaló magyarok, de a falut 1277-ben említik először.

A XVI. századtól kezdve, a török-tatár dúlások után több mint száz évig puszta. A XVIII. században az egri káptalan telepíti újra. A szárazság és a rossz talajadottság miatt maradt sokáig néptelen.

A község legfőbb természeti értéke a környezetében elterülő puszta, amely a Hortobágyi Nemzeti Park része. Kunmadaras és Nagyiván határában található a 3 ezer hektáros kunkápolnási mocsár, amelyben ritka növény- és állattársulások figyelhetők meg. A fokozottan védett terület csak a nemzeti park igazgatóságának engedélyével látogatható.

A településen a népi építészeti számos emléke látható. A falu tájházának kialakított lakóház berendezése hűen tükrözi egy hajdani parasztcsalád életének valamikori színterét. A Nagyiván határában álló Görbe csárda tipikus út menti fogadó a XIX. századból.

Nagyiván a 3-as számú főútról a 33-as útra letérve Tiszafüred, majd a 34-es úton Tiszaörs érintésével közelíthető meg.