Nagylak

Nagylakon a nemzetközi forgalom előtt megnyitott határátkelőhely működik Románia irányában.

A ma ismert határátkelőhelyet Románia felé: először 1313-ban Noglokként említik. A tatárjárás után létrejött nagylaki uradalomhoz a XV. században már 60 falu és 14 puszta tartozott, maga Nagylak városi rangra emelkedett.

Nagy vérengzés játszódott itt le 1514 májusában. Miután Apátfalvánál Báthori István temesi ispán és Csáki Miklós csanádi püspök seregei megverték Dózsa György előhadát, ide tértek ünnepelni. A Gyula alatt táborozó népvezér már másnap hajnalban, május 24-én ide vonult, és felgyújtotta a várost. Báthori és Nagylak urai Temesvárra menekültek, de Csáki Miklóst és még sokakat kegyetlen módon végeztek ki a feldühödött parasztok.

A parasztlázadás, majd a hatszori török pusztítás nyomában rom és pusztulás maradt, jóllehet a hajdani város középkori templomának és várának alapfalai még 1774-ben megvoltak. Az elöregedő, elfogyó magyarság helyébe szerbek, majd kivándorlásuk, 1750 után románok, 1903-ban szlovákok költöztek.

A történelmi Nagylak mezőváros Trianon után Romániához került. A magyar oldalon mindössze a Nagylaki Kenderfonó Részvénytársaság 1904-ben alapított kender- és lenáztató gyára maradt, amelyben, Bács megyei svábok dolgoztak.

A település megközelíthető közúton: az 5-ös úton Szegedig, onnan a 43-as úton Makó után (a magyar-román határon). Vasúton az Újszeged-Mezőhegyes-Kétegyháza-Békéscsaba vonalon érhető el.