Németkér

A Cecét Pakssal, tehát a 61-es és 63-as utat a 6-ossal összekötő út mentén fekszik a település.

Már a csiszolt kőkorszakból maradtak fenn leletek, melyek bizonyítják, hogy évezredekkel ezelőtt lakott volt a terület. A falu határában lévő löszdombok mélyéből kérültek elő római kori leletek, melyek közül legértékesebb a Sánc-hegyen napvilágra került Juppiter Dolichenus istenkultuszának jellegzetes emléke, egy bronzlemez. Ezen egy katonaistenség bika hátán ül, és villámot, illetve harci bárdot tart a kezében. (A Nemzeti Múzeumban látható.)

A népvándorlás korában is kedvelt hely volt a mai Németkér és környéke. A település nevét a Kér törzsből eredeztetik. 1193-ban már Ker néven említik oklevélben. A török hódoltság alatt elnéptelenedik a falu, mindössze hat ház vészeli át a korszakot a XVI. század végére. A község felvirágzása az 1785-ben érkező első német családok megtelepedésével kezdődik meg. A letelepedő 176 fő egyre gyarapodott, több hullámban érkeztek, elsősorban a mai Hesseni-tartományból telepesek. 1910-re közel 2500 lélekszámú volt a település.

A hivatalos iratokban 1789-től szerepel Német-Keér néven a község. A német ajkú lakosok érzelmileg is kötődtek az új hazához, az 1848-49-es szabadságharc emléke úgy őrződött meg a faluban, hogy a felserdülő legények a hősök neveit osztották szét egymás között. Így lett Klapka Rauth Ignácból, Kossuth Gyuri Reich Gyuriból, Görgey Rodenbücher Ferencből.