Ököritófülpös

A település megközelíthető közúton: a 4-es úton Debrecenig, onnan tovább a 471-esen Györtelekig, innen délkeleti irányban a 49-es úton; vasúton: a Mátészalka-Csenger vonalon.

Ököritó nevét 1315-ben Ukuritow alakban egy oklevélben említették. 1344-ben I. Lajos király új adományával a Kölcseyeké lett, akik 1352-ben eladták a Domahidy családnak. A helység fő birtokosai a Domahidyak maradtak a XV. és XVI. században. A XV. század közepén két falurészből: Alsó és Felső, illetve Ó- és Újököritóból állt. A XVII. század zűrzavarai és a pestis következtében a szájhagyomány szerint majdnem kihalt a falu. A XVIII. században a falu egy része az ecsedi uradalomhoz tartozott.

Fülpös nevét feltehetően ősi földesurától, Fylep comesről kapta, akit 1272-ben birtokba iktattak. 1662-ben a szatmári német várőrség teljesen elpusztította. A XVII. század végén újra telepítették, a XIX. századra jellegzetes kisnemesi faluvá vált.

Szatmárököritó nevét egy 1910-ben bekövetkezett tűzeset során ismerte meg az ország. A húsvéti bálon több mint 300 fiatal égett benn a bezárt ajtajú csűrben. A kaput azért zárták rá a mulatókra, nehogy bemehessen az, aki nem fizet. A tánc hevében azonba valaki leverte a petróleumlámpát és a csűr lángba borult. A szatmárököritói tűzvészt Móricz Zsigmond örökítette meg a Nyugatban, valamint A fáklya című regényében.
Ököritón született Németh Lili (1902-1972) népdal- és néptáncgyüjtő, a híres "ököritói fergeteges" tánc koreográfusa. Szatmárököritó és Fülpös községet 1950-ben egyesítették mai nevén.