Pilismarót

A település szabad strandja egyike volt a legjobbaknak: már az 1930-as években a Duna ezüstpartjának vagy lidójának nevezték, és üdülőtelepet építettek ide.

A község története az őskorig nyúlik vissza: határában mintegy negyven helyen kerültek elő értékes leletek, amelyek közül a legjelentősebbek a római korból származnak.

A települést a rómaiak Ad Herculemnek hívták, és nagy kolóniának számított, komoly erőddel, őrtornyokkal.

A III-IV. század katonai táborának alapfalai ma is láthatók a Rákóczi út fölé magasodó Kis-hegyen.

A község későbbi története több helyütt összefonódik a szerzetesrendekével: IV. Béla a bencéseknek adta, később Zsigmond király az esztergomi prépostságnak adományozta, majd 1493-tól - egészen a rend eltörléséig - a pálosok birtokában volt.

A pilismaróti Malomvölgyi-patak - amely az itt őrölt malmokról kapta a nevét - a hagyomány szerint Mátyás király kedvelt pihenő- és lakomázó helye volt a Visegrád várából induló nagy, udvari vadászatok után. A Miklósdeák-völgyben csörgedező patak környékét pedig állítólag Mátyás íródeákja kereste fel gyakran és szívesen.

A településen álló, 1860-ban romantikus stílusban épült Heckenast-kúriában dolgozta ki Deák Ferenc az osztrák uralkodóházzal történő Kiegyezés szövegét.

A Pilis dunai oldalán fekvő településen áthalad a 11-es út. A túlpart felől a szobi rév van a legközelebb.