Ságújfalu

A település megközelíthető Balassagyarmat vagy Salgótarján felől közúton: a 22. számú főút mentén, Zagyvapálfalva és Szécsény között fekszik.

Mintegy 700 éves múltra tekint vissza, sőt helyén már évezredekkel ezelőtt éltek emberek. Ezt bizonyítják az 1884-ben a Várhegyen (ahol a hagyomány szerint rablóvár állott) talált őskori urnák, az 1907-ben a Bátka legelőn felfedezett bronzkori tárgyak, az 1960-ban meglelt késő avar kori sírok és 1993 őszén a Várhegy aljában megtalált késő bronzkori régészeti leletek, urnatemetők nyomai.

A település neve Ságújfaluként 1518-ban szerepelt először, de Újfaluként már mintegy kétszáz évvel korábban is ismert volt. (A "Ság" előtag minden bizonnyal Karancsság szomszédságára utal.) Ekkor a Zách nemzetség ősi birtokaként tartották nyilván. A régi falu, vagy Másfalu - amely a törökdúlás idején jórészt elpusztult - 1690-1700 között épült újjá. A XVIII. század második felében a Liptó vármegyéből származott Kubinyi család sarja, Kubinyi Gáspár volt a falu birtokosa. Ő építtette itt 1770-ben a família első nógrádi uradalmi épületét. A kúria 1826-ban, rokoni szálak révén később Prónay György tulajdona lett. Valamikor egyetlen nagy összefüggő gyümölcsösből állt a környék, a fákon a beütött, égetett felirat - B. P. Gy. - báró Prónayra utalt.