Sáp

A település megközelíthető közúton: a 4-es útról Püspökladányál rátérünk a 42-es útra, és Földesnél Nagyrábé felé kanyarodunk; vasúton: Püspökladány-Biharkeresztes vonalon.

Sáp a kisközségek sorába tartozik. A települést egy 1264-ből származó okirat említi először. A XIV-XV. században a sápi és földesi Nagy családok faluja, később a határ nagyobb része kisnemeseké volt. Bethlen Gábor felülvizsgálta a nemesi kiváltságokat igazoló okmányokat, és megerősítette őket. A XVII. és XVIII. században Szabolcs vármegye jegyzőkönyvei bizonyítják, hogy Sáp lakói nemesi kiváltságokkal éltek. Hajdan a templom körül erőd, a községen kívül pedig vár állott, amelynek épen maradt tégláit beépítették az állomásépületbe. 1848-ig Sáp kuriális helység volt, ahol 24 tagú nemesi tanács, élén a hadnaggyal gyakorolta a kisebb körű önkormányzatot. A XIX. század végén, már Bihar megyei státusban, a vasútépítésnek köszönhetően a környező településekhez képest Sáp előnyös helyzetbe jutott, ezt azonban később elveszítette.
A községben idegenforgalmi érdeklődésre tarthat számot az állomásépületen kívül az 1892-ben épült református templom.
A község minden év májusában megrendezi a motorostalálkozót, amelynek egyre nagyobb a látogatottsága.