Süttő

A település megközelíthető közúton: a 10-es úton Lábatlan után 4 km-rel; vasúton: az Esztergom-Komárom vonalon.

A község nevének a sütéshez vajmi kevés köze van: az etimológusok a "séd" - kis patak - és a "tő" összevonásából eredeztetik.
A gazdag régészeti leletanyag szerint a kora vaskorban nagy település lehetett itt s a környék legnagyobb földvárának maradványai innen kerültek elő. Az első írásos említés 1295-ből maradt fenn, így a ma kétezer körüli lélekszámú település lakói 700 éves hagyományokat mondhatnak magukéinak. Az itteni vörös mészkő - ahogyan Tardoson - meghatározó jelentőségű volt a falu számára már évszázadokkal ezelőtt is. Zsigmond, majd Mátyás király idejében a nagyszabású palotaépítkezések rengeteg jó minőségű építő- és díszítőkövet igényeltek, s a gerecsei bányák kifogyhatatlannak bizonyultak. A hagyomány szerint Mátyás második, Beatrixszel kötött házasságától kezdődően kerültek ide olasz marmorarik, kőfaragók, akikre máig emlékeztet néhány olasz családnév: Giacinto, Paruzelli, Áprily.
A későbbi századokban számos német telepes is új hazára talált itt. A mészkő bányászata, megmunkálása ma is a település sok lakójának ad munkát.