Szent Jakab

(? - Jeruzsálem, 42 körül)

Betszaidában született. Az egyházi hagyományban az "idősebb"' nevet kapta, hogy megkülönböztessék a Szent Fülöppel együtt ünnepelt "fiatalabb"' Jakabtól, az "Úr testvérétől"'. Zebedeus és Szalome fia, Szent János evangélista bátyja.

Apja mesterségét folytatva Jakab is halász volt. Amikor Jézus 28 tavaszán vagy nyarán a Genezáreti-tó partján járt, meghívta tanítványai körébe Jakabot is. Jézus halála után Jakab lett a jeruzsálemi egyház feje. Amikor Heródes Agrippa király 41-42-ben az egyházra támadt, elsőként Jakabot ölette meg karddal. Ő lett az apostolok közül az első vértanú.

A középkor egyik leghíresebb búcsújáró helye Szent Jakab sírja volt a spanyolországi Compostellában. A VIII. századtól él az a hagyomány az egyházban, hogy Jakab a mai Spanyolországig eljutott missziós útján. Egy későbbi, XIII-XIV. századi leírás szerint igehirdetésének nem volt sok foganatja, el is veszítette Jakab a kedvét, s akkor megjelent neki Zaragózában a Szűzanya és megvigasztalta.

Jakab földi maradványait átvitték Jeruzsálemből Hispániába. A legenda szerint a feledésbe ment sír helyét éjszaka csodálatos fény jelölte meg, s a megtalált sírt 800 óta egyre növekvő tisztelet vette körül. Először egy kis kápolnát építettek föléje, amit 899-ben III. Alfonz kibővített, de az arabok 997-ben lerombolták. Magát a sírt azonban megkímélték. 1075-1128 között épült az a bazilika, mely lényegében ma is áll. Szent Jakabot "Isten után a legjóságosabb és legerősebb pártfogónak'' tartották.

Ünnepnapja: július 25.