Szolnok

A megyeszékhely, Szolnok a térség gazdasági, közlekedési, kereskedelmi, oktatási és idegenforgalmi központja, egyben forgalmas tiszai átkelőhely is.

A Tisza és a Zagyva találkozásánál már a neolitikumban (csiszolt kőkorszak) laktak emberek. A honfoglaló magyarok is felismerték a Tisza közlekedési és más fontos adottságait. A honfoglalás korából származik a Szolnok-Strázsahalom lelőhelyen talált aranyozott ezüst tarsolylemez, amely e kor legszebb ötvösművészeti tárgyai közé tartozik.

Szolnok város nevét először - Zounuk alakban - I. Géza garamszentbenedeki alapítólevele említette 1075-ben. István király tette a várost az újjászervezett ispánság központjává.
A Tisza és a Zagyva által körülvett magaslaton épült az ispánsági vár, amely Zounuk ispánról kapta a nevét, aki Gellért püspök védelmében halt mártírhalált a későbbi Gellért-hegyen. A fontos egyházi központtá vált Szolnokot a XIII. században a tatárdúlás elnéptelenítette, ám utána ismét fejlődésnek indult: Zsigmond király 1422-ben városi rangot adományozott a településnek.

A város jelentőségét növelte, hogy itt haladt át Erdélytől Budáig az úgynevezett "sószállító út". A török támadások ellen a szolnoki várat megerősítették, a vár körül ásott vizesárokból alakult ki a Zagyva mai medre.