Tardos

A település megközelíthető közúton: az 1-es úton Tatáig, onnan keleti irányban Agostyánig, autózunk, innen 4,6 km-re balra van egy bekötőút, ahonnan 1,5 km.

Tardos - az 1950-es évek elejétől 1993-ig Tardosbánya - szlovák nemzetiségi település volt. Bár nevében már nem szerepel, a kőbányászat meghatározta Tardos történetét. A rómaiak is kedvelték az itt található jura kori, vasoxidtól megszínezett, ammoniteszes vörös mészkövet, "vörösmárványt", amely az otthoni előkelő környezetet a távoli provincián is képes volt fölidézni a magas rangú katonák és hivatalnokok számára; olyannyira, hogy a Duna-partig, az akkori Lepavistáig vezető kőhordó utat építettek, amit aztán Mátyás király kőfaragói is használtak később.
Hunyadi Mátyás olasz felesége, Beatrix királyné negyvenhajónyi vörös követ szállíttatott Tardosról Budára és Visegrádra a két palota díszítésére, s vittek innen jócskán külhonba is a nehéz rakományból. Később a barokk kor építőművésze újra fölfedezte a "magyar márványt".

A bányászkodás ma is rendületlenül folyik Tardoson, a fölhagyott kőbányákat pedig sziklamászók "használják", és a geológia szerelmesei, a kőzetgyűjtők járnak ide a jura kori, csigára emlékeztető lábasfejűek, az ammoniteszek ép példányai után kutatva.