A Nemzeti Színház épülete, Budapest

Sok ideiglenes megoldás és közel 170 év után, 2002. március 15-én nyitotta meg kapuit a Nemzeti Színház. A 20 844 négyzetméteres épület Siklós Mária építész tervei alapján 15 hónap alatt készült el.

A Nemzeti Színház Blaha Lujza téri épületének lebontásáról 1963-ban a metró építésére hivatkozva döntöttek. A társulat először a Nagymező utcába, majd a volt Magyar Színház épületébe, a Hevesi Sándor térre költözött át.

A színházépület a feladatait tekintve három részre tagolódik. Az épület központi része a közel kör alaprajzú nézőteret és stúdiószínpadot magába foglaló épületrész. Ezt veszik körbe a közönségforgalmi helyiségek, valamint az üzemi szárny. Az épületet pedig parkosított terek ölelik.

Az épület oldalhomlokzatainak szobrait Schrammel Imre tervezte. A főbejárati homlokzaton a 9 múzsa szobra Párkányi Raab Péter alkotása, míg a 14 relief, mely Makláry Zoltánt, Őze Lajost, Somogyi Erzsit, Rajz Jánost, Kálmán Györgyöt, Bihari Józsefet, Pártos Erzsit, Pécsi Sándort, Gábor Miklóst, Páger Antalt, Sulyok Máriát, Bulla Elmát, Feleki Kamillt és Dajka Margitot ábrázolja, Marton László munkái.

Az előcsarnokból teljes magasságában átlátható a közönségforgalmi rész, a harmadik emeleti galéria pedig a Duna-partra biztosít kilátást. A nagyszínház 619 férőhelyes nézőterén a lépcsősen emelkedő földszinti rész mögött nyílnak a páholyok, a harmadik emelet pedig a karzaté. A nézőtér mennyezetét ovális kupola zárja. A falfestés stucco venetiano technikával készült, melyen egy különleges akusztikai besugárzást alkalmaztak, amely optimalizálja a terem hangzását. A nagyszínház 72 ponton emelhető és süllyeszthető technikájú játéktere egyedülálló Európában.
Színben a kék, az óarany és a sötétbronz, anyagban a természetes - mészkő, gránit, fa, gyapjú és üveg - dominál. A szőnyegeket és a páholyok drapériáit a színház számára egyedileg tervezték. Egyedileg tervezettek a nézőtéri székek, a Swarovski kristályból készült csillár és a nézőtéri falikarok is. Az iparművészeti munkákat magyar alkotók készítették, csakúgy, mint a stúdiószínház előcsarnokának üveg padlómozaikját.

A park

A színház nem ér véget az épület falainál, a kert legtöbb eleme kapcsolatban van ezzel a világgal. A kertet és a szoborparkot, a színház külső környezetét Török Péter tervezte.

A színház főbejárata előtti tér hajóorrszerűen nyúlik egy mesterséges vízfelületbe. A főbejáratot hajóhídon lehet megközelíteni, mely a hagyományos rámpás felhajtó megfelelője. Melocco Miklós szobrászművész tervezte a park kapuszobrát, melyen Tolnay Klári és Latinovits Zoltán alakja fogadja a közönséget. Egy-egy legendás szerepében örökítették meg Gobbi Hildát, Kiss Manyit, Ruttkai Évát, Latabár Kálmánt, Tímár Józsefet, Major Tamást, Sinkovits Imrét, Lukács Margitot, Básti Lajost és Soós Imrét. Az egész alakos szobrok Bencsik István, Marton László, Kligl Sándor és Párkányi Raab Péter szobrászművészek munkái.

A Duna-parti tér tervezett építményei közül egy zikkurat áll, a körpiramis tetején királyi trónpár várja a látogatót. Az épület hét terme a Kékszakállú herceg várát idézheti fel. Innen reneszánsz szellemben komponált kis kertbe jut ki a látogató.