Az első református templomként épült Pest-Buda-Óbudán. Helyén a középkorban a magyar királyok és királynők palotája állt.
Az írásos emlékek szerint már 1566-ban, a reformáció első évtizedeiben gyülekezet élt Óbudán, Szováthi Gáspár prédikátor vezetésével. A XVII. században, a török hódoltság idején iskolát is működtet az eklézsia.
A XVIII. századi erőszakos rekatolizáció azonban nem kíméli az itten közösséget sem. A Zichy család elveszi a református templomot az óbudai reformátusoktól, mely a mostani katolikus templom helyén állt, és átadja a katolikusoknak, de meghagyja és engedélyezi a protestáns hívőknek a vallásgyakorlatot.
A türelmi rendelet (1781) után 1785-86-ban épült fel a mai templom, amihez két évvel később megépült a torony is. Ez a főváros legrégibb református temploma. Azon a helyen épült, ahol egykor - a római castrum falait felhasználva - az Árpád-házi királynéi vár épült, melynek része volt egy 1477-ben kiadott oklevélben szereplő Szent Erzsébet várkápolna. A református templom építésekor felhasználták a még meglévő középkori falmaradványokat is.
Az egyhajós barokk térben a bejárattal szemben látható a hármas ívű, toszkán oszlopok tartotta karzat az orgonával. A liturgia szerinti főhelyen, a déli oldal közepén áll a finoman faragott mellvédű szószék a fűzéres faragott díszű hangvetővel. A padokon megvannak még az eredeti kovácsoltvas gyertyatartók.
A reformkor és a meginduló iparosodás kihatott a református egyházközség fejlődésére is, a templom orgonát kapott (1848) és új iskola épületet emeltek. 1908-1909-benépült Kós Károly tervei alapján az új parókia, melyet sajnos a két világháború között átépítettek.
Beléphet facebook név/jelszó párosával is, ez esetben az ott megadott adatai (név, fotó) jelenik meg.
Bejelentkezeka felhasználónevemmel Bejelentkezek
facebookon keresztül