A sugárúttól az Andrássy útig

Neki köszönheti a mára Világörökségként nyilvántartott Andrássy utat.

A Terézvárost átszelő, a pesti belvárost a ligettel összekötő sugárút ötletét már Kossuth Lajos is megfogalmazta 1841-ben, az út átadására azonban 1876-ig várni kellett. A kezdetben a lovasok miatt fakockákkal kirakott út mellett mintegy 30 éven át épültek a paloták, középületek és villák. A háborúk és forradalmak ellenére a sugárút hangulata változatlanul megmaradt napjainkig. (Legfeljebb csak a neve módosult a politikai széljárásnak megfelelően Magyar Ifjúság útjára, majd Népköztársaság útjáról ismét Andrássy útra.) Ami közvetlenül előttünk van, azt nem mindig vesszük észre, és így vannak az Andrássy úttal a pestiek, sőt, sokszor az ország más tájairól ide látogatók is.

Természetesen akad kivétel is, ilyen az Operaház, melyet érdemes belülről is megtekinteni, sőt, a kis múzeumát se hagyjuk ki. Szemben az egykori Drechsler-palotában működött a balettintézet. Ne ugorjunk azonban fejest a sugárút és a körülötte lévő VI. kerület látnivalóiba, hanem induljunk el egyszer a Bajcsy-Zsilinszky úttól és fedezzük fel "szisztematikusan". (Ha nagyon elfáradunk, még mindig mehetünk egy-egy megállót a Millenniumi földalattival.) Fontos: vigyünk magunkkal távcsövet, hogy a homlokzatok finom részleteit is megismerhessük! Ha nincs sok időnk arra, hogy a 2,3 km-es úton be is menjünk egy-egy épületbe, akkor is szánjunk legalább fél órát a Postamúzeumra, ami nem csak múzeum, de egyike a kevés megmaradt múlt század eleji nagypolgári lakásoknak is.

Bolyongás a környéken

Az Operánál ne csak a homlokzat szobrait csodáljuk meg, de nézzünk be a Dalszínház utcába. Szemben velünk az Új Színház nagyszerű szecessziós homlokzatát látjuk. Egy rövid pihenő a Művész Kávéházban, és máris a budapesti színházi világ közepében vagyunk. A Nagymező utcában szinte egymást érik a művészeti intézmények: az Operett, a Thália, a Mikroszkóp az egyik, a Radnóti a másik oldalon. Két remek múzeum is otthonra lelt itt: az Ernst Múzeum és a Mai Manó Házban a fotográfusok múzeuma. Az egykori Párisi Nagyáruház (Divatcsarnok) előtt elhaladva a pesti "Time square"-re, azaz a Jókai és Liszt Ferenc térre jutunk, ahol a Jókai- és az Ady-szobrok környékén zajlik az esti és éjszakai élet.

A Cotton Klub Kávézóban képeket is láthatunk, míg a nevéhez méltóan kicsi Kolibri Színházban szinte otthoni hangulatban nézhetünk meg egy darabot. A Liszt Ferenc szobortól mindössze néhány lépés az "új" Zeneakadémia nagyszerű épülete, míg a régit az Oktogonon túli Andrássy úton találjuk a Liszt Ferenc Múzeummal együtt. Továbbra is a művészetek vigyázzák lépteinket, mert a következő nagy díszes épület a Képzőművészeti Egyetem és a Régi Műcsarnok, ahol társművészetként helyet kapott a szuterénben a budapesti Bábszínház is. A szemközti oldalon a sokat vitatott fekete fallal feltűnik a Terror Háza Múzeum, ugyanakkor a híres Lukács cukrászda (szó szerint!) eltűnik egy bank bejárata mögött.

A nem csupán nevében kör alakú Köröndöt Balassi, Szondy, a szigetvári hős, Zrínyi és Vak Bottyán szobrai "őrzik". (Egykor itt álltak a ma a Hősök terén látható nagyjaink - Bocskai, Bethlen - is.) Az egyik épületben, Kodály Zoltán egykori lakásában rendezték be a zeneszerző emlékmúzeumát. Innen megváltozik a sugárút arculata: az előkertes villanegyed következik, ahol - szintén egy-egy régi villában - a Hopp Ferenc Keletázsiai Múzeum és a Kogart-ház érdemes egy alaposabb látogatásra, ha legközelebb erre járunk. Már csak néhány méter az újonnan ültetett kőrisfák alatt, és kitárulkozik előttünk a "végállomás", a Hősök tere.

A kiránduláshoz ajánlott könyveink:

- Vendégváró Budapest és környéke
- Budapest fotóalbum
- Budapest városatlasz