Ács

A település megközelíthető közúton: az 1-es úton Komáromig, onnan tovább 8,9 km; vasúton: a Budapest-Hegyeshalom-Rajka vonalon. A települést már a rómaiak is lakták, erre utalnak az itt feltárt erődmaradványok.

A honfoglalás után is hamar benépesült. Mai nevét is az Árpád-korban kapta az itt dolgozó ácsokról, de egy másik ősi szakma, az aranymosás révén is köztudatba került a település. Az itteni fövenyes Duna-szakasz régóta, s az utóbbi években különösen, az aranymosók kedvelt helye: a folyó által görgetett s itt lerakott, homokszemcsék közé keveredő apró aranyrögöket nyaranta aranyászok próbálják "kitermelni" hagyományos eszközeikkel.

Első írásos említése 1138-ból származik. A törökök 1540-ben teljesen elpusztították, az 1600-as években református magyarok telepedtek le területén, bár a pannonhalmi főapátság, az Esterházyak, a Lichtenstein majd a Zichy család tartozott birtokosai közé.

Ács és környéke nagy csaták színhelye volt 1809-ben, a napóleoni háborúban és 1849-ben, a magyar szabadságharc során. A Patzenhofer Konrád által 1871-ben alapított ácsi cukorgyár a megye legrégibb élelmiszeripari üzeme. A település 1970-től nagyközség.