Albertirsa

Két, egykor különálló településből, Albertiből és Irsából jött létre a település.

Építészeti nevezetességei között a XVIII. századból fennmaradt kúriák említésre méltók. A város határában védett természeti értékek, köztük Közép-Európa legnagyobb gyurgyalag-telepe található.

Irsát már 1368-ban említi oklevél. A falu 1597-ben elpusztult. A török hódoltság után, 1700-ban kezdődött újratelepítése - ekkor evangélikus szlovák családok érkeztek ide.

A XVIII. században a Szeleczky család, később az Almássy, majd a Szapáry család a legnagyobb birtokosa Albertinek - Irsát sokáig az Irsayak birtokolták.

Az 1970-es évek végén épült meg határában a Vinyicáról érkező magasfeszültségű villamos áram fogadóállomása, amely akkoriban Magyarországon a legnagyobb teljesítményű - ilyen típusú - berendezés volt. A település a városi rangot 2003-ban kapta meg.

Albertin, az evangélikus paplakban látta meg a napvilágot Tessedik Sámuel (1742-1820) gazdasági író, pedagógus. Irsán született Politzer Ádám (1835-1920), a Bécsi Egyetem első fülészprofesszora.

Albertirsa a 4-es számú főközlekedési útról, vonattal a Budapest-Cegléd-Szolnok vonalon érhető el.