Algyő

Algyő hírnevét az 1965-től folyamatosan feltárt kőolaj- és földgázmező teremtette meg, de a szegediek már 1917-ben tudtak létezéséről. Az itteni szénhidrogénmező Európában közepesnek számít, Magyarországon a legnagyobb lelőhely. (Gáztermelése a hazainak körülbelül a fele.)

A 168-as kút emlékezetes kitörésének helyén ma emlékmű áll - a Szegeden "olajosoknak" nevezett szakmabeliek helytállására utal. A 47-es útról balra a központi ipartelep víztornyos épületegyütteséhez, jobbra pedig Algyőre vezet a leágazó út.

Villa Geu neve először az 1138-as dömösi adománylevélben szerepel Tápéval együtt. Régi halásztelepülés a Tisza partján, ahol az ártér füzesei ma is bőven szolgáltatják a kosárfonáshoz szükséges nyersanyagot. Szegedhez csatolták ugyan 1973-ban, de 1997-ben újra önállóságát szavazták meg lakói. A település új központja most kezd kibontakozni. A közelmúltban emelték a nagyközség "faluházát" - színházterem, kulturális rendezvények, szabadtéri színpad, képzőművészeti kiállítások színesítik az algyőiek életét.

Algyő fontos tiszai átkelőhely is. A vasúti híd 1870-ben épült, mellette 1974-ben nyílt meg az új közúti híd.

Megközelíthető közúton: az M5-ös autópályán, vagy az 5-ös autóúton Szegedig, onnan 12 km északkeleti irányban, Hódmezővásárhely felé vezető úton; vasúton: a Szeged-Békéscsaba vonalon.