Állami Szívkórház épületegyüttese, Balatonfüred

A régi fürdőházak helyén, illetve azokhoz csatlakozva Cametter Bernát terve szerint kora eklektikus stílusban épült 1869-1871 között a Balatonra néző Erzsébet-udvar. Erről kapta nevét a szanatórium.

Már az 1716. évi tihanyi apátsági birtokösszeíráshoz 1-2 év múlva utólag beírták, hogy Füreden savanyúvizek vannak. Ezekre alapozva az elmúlt közel 300 évben folyamatosan épültek az újabb fürdőépületek, amelyek összekapcsolásával, megújításával alakult ki a mai épületegyüttes.

A XX. század elején már nemzetközileg is híres szanatórium volt. 1926 novemberében Rabindranath Tagore, a nagy hindu költő is itt, az Erzsébet Szanatóriumban keresett gyógyulást.

A kórház környéke védett gyógyövezet. A gyógyítás terén elért eredmények is hozzájárultak ahhoz, hogy Balatonfüredet 1971-ben gyógyüdülő várossá nyilvánították.

Az épületen emléktábla őrzi az első fürdőorvosok, Oesterreicher Manes József és Orzovenszky Károly nevét, akiknek jelentős szerepük volt az itteni gyógymódok elterjesztésében.

Fürdőtörténet

A kórház helyén az 1700-as években Tenkovits Miksának másfél holdas telke volt, itt fakadt az a forrás, melyhez fürdőházat építtetett és 10 fürdőkádban kazánnal melegített savanyúvízben biztosított fürdést a vendégnek. Halála után özvegye 1741-ben eladta a fürdőt Schuster József orvosnak, aki haláláig, 1748-ig üzemeltette.

1749-ben örököseitől bérbe vette az egész területet Lécs Ágoston tihanyi apát, aki a szerződésben közölt leltár szerint "...fürdőházakat, azokban lévő üstöt vagy vízmelegítő rézfazekakat, fürdőkádakat..." vett át. 1755. július 30-án Lécs apát véglegesen megvásárolta az özvegytől az ingatlant és 7 kisebb fürdőházzal, 23 fürdőkáddal megvetette az alapját a savanyúvízi gyógyhelynek. Itt épült fel 1765-ben az ún. Ófürdőház, mely egyemeletes ház volt a mai kórház keleti szárnya helyén.

A Gyógy teret érintő 1826. és 1834. évi tűzvészek megrongálták a fürdőberendezéseket is, ezért azok kijavításával együtt 1835-1836-ban Packh János tervei alapján klasszicista stílusban felépítették az ún. Újfürdőház kétemeletes épületét, mely a kórháznak a térre néző szárnya helyén volt, s fedett folyosó kötötte össze az Ófürdőházzal. 1842-ben emeletes, ún. keresztházat építettek az Ófürdőházhoz csatlakozva. 1869-1871 között Cametter Bernát terve szerint kora eklektikus stílusban felépült a Balatonra néző Erzsébet-udvar, amelytől később az egész együttes az Erzsébet Szanatórium nevét kapta. 1872-ben összekötötték az Erzsébet-udvart az ún. Klotild-udvarral, így közvetlen átjárást biztosítottak a fürdőkhöz.

Hajdú Tibor pannonhalmi főapát 1912-ben nagyarányú korszerűsítést hajtatott végre, az ún. Tibor-fürdő épületszárnyával kialakult az egységes épület, a homlokzatokat is átformálták a szecessziós stílusnak megfelelően.

Az első világháborúban hadikórházként működött. Ebben az időben már nemzetközileg is híres szanatórium volt. Az intézményt 1948-ban visszakapta a bencés rend, majd pedig 1949-ben állami kezelésbe került.

1965-1969 között teljesen átalakították az épületet, korszerűsítették a kórház berendezéseit, kardiológiai rehabilitációs központtá alakították át a szív- és keringési betegségben szenvedők számára. A régi épületegyüttes 1975-1979 között újabb modern épületszárnyakkal bővült, 2 ágyas fürdőszobás betegszobákkal. Az ágyak száma ezzel 600 fölé emelkedett.