Arborétum, Pepi-kert, Szarvas

A kert építése a XIX. század második felében kezdődött, ma már 1600 fa- és cserjefaj, mamut- és páfrányfenyők találhatók benne. Népszerű sétáló- és pihenőhely.

A 82 hektáros területen öt fás gyűjteményt gondoznak, bennük közel 1600 fa- és cserjefajta található. Ebből 1200 lomblevelű (1100 lombhullató, 100 örökzöld); 300 fenyőféle (7 tűhullató).
Az öt gyűjteményből három látogatható, a legnagyobb és legrégibb ezek közül az úgynevezett Pepi-kert, amely közel 40 hektár. (A helyi népnyelv ma már a teljes gyűjteményt ezen a néven emlegeti.)
A Pepi-kert ma az oktatás, kutatás, közművelődés, valamint a fás dísznövénytermesztés szolgálatában áll. Kikötőjéből rendszeresen sétahajó indul a Holt-Körösről belátható látványosságok megtekintésére. Idegenvezetéshez előzetes bejelentkezés szükséges.
A kert akadálymentesen megközelíthető és járható, de az épületek nem akadálymentesek.

További különlegességek

A fák és cserjék mellett mintegy 250 lágyszárú növény él a kertben, ötvennél több a telepített fajok száma. A kétszáznál több fajból álló gombavilág is az értékei közé tartozik. Az utóbbi évtizedekben tovább gyarapodott a növényállomány, közel 100 új növényfajjal. Változatos állatvilág népesíti be az arborétumot. Közel száz a madárfajok száma, közülük sok itt fészkel és költ, más fajok csak átvonuláskor jelennek meg. Az emlősök közül be-betéved egy-egy őz vagy róka, állandó lakók a nyulak, a vakondok, a sünök és az apróbb rágcsálók. A kert betelepített, dekoratív lakói a pávák. Az ember alkotta kert élővilága egyre gazdagodik, s az ökológiai kutatások eredményei arra utalnak, hogy ez az élőhely természeti értékekben egyre bővül.

Néhány figyelemre méltó növény: a tavaszi virágpompájában feltűnő aranyvessző, a japánakácok, köztük lecsüngő ágaival a szomorú japánakác, a díszkertek kedvelt növénye, a ráncoslevelű bangita, az egzotikus páfrányfenyő, legalább 30 orgonafaj, köztük a hibridorgona és a pekingi orgona, a majdnem minden ízében mérgező tiszafa, a számtalan fenyőféle, pálmaliliomok és télálló kaktuszok, boróka- és tujafélék, a Mexikóban őshonos mocsárciprusok, az észak-amerikai ámbrafa, feketedió és tulipánfa, a különlegességükkel feltűnő ezüst hárs, fehér tölgy és török mogyoró, valamint az egyik "legnépszerűbb" fa, a hatalmas mamutfenyő.

Évszakok az arborétumban

Minden évszakban nyújt valami különlegeset az arborétum. Egy-egy sétához segítséget adhat a következő kis "naptár": januárban és februárban: a lombos fák egymástól sokszínű, levéltelen ágrendszere, mellettük a tűlevelűek zöldjei, a varázsmogyoró virágai, a hóvirág, a hunyor a legfeltűnőbbek.
Márciusban és áprilisban: az ibolya, a nárcisz, az aranyvessző, a korai díszcseresznyék, a babérhanga, a havasszépék, a liliomfélék és egyes orgonafajták virága jelzi a tavasz jöttét.
Május a tavaszi virágzás fő ideje: orgonák, díszalmák, somok, a vadgesztenye, a bazsarózsa pompázik.
Augusztusban és szeptemberben: a trombitavirág, a barátcserje, a csörgőfa és a végzetfa virágzik.
Az októberé a lombszíneződés: kitűnnek a tupelófa, az ámbrafa, a varázsfa, a juharok és a tölgyek.
Novembertől: egy korai havazás után a hó mintha fehér ceruzával hangsúlyozná a lombtalan ágszerkezet kontúrjának és a hósapkával borított tű- és lomblevelű örökzöldek szépségét. Majd újra jön a tavasz, és folytatódik a természet önmagát megújító körforgása.

Kis kerttörténet

A Pepi-kert léte az olasz származású Bolzagrófi családnak köszönhető. Házasság majd örökség révén lettek szarvasi földbirtokosok, de rövidesen magyarrá váltak. Bolza József (1780-1862) kezdte meg a park telepítését a mai Anna-liget helyén. Unokája, Bolza Pál (1861-1947) a mai arborétum területét József (1807-1887) nevű nagybátyjától kapta. Ez a terület fás, ligetes legelő volt, a szárazföldi éghajlat minden jellemzőjével, ezért választotta ki a kertépítés iránt fogékony gróf egy angolpark létesítésére.

1888-ban a Körös e szakasza a szabályozás folytán holtággá változott, így a terület árvízmentessé vált. Ettől kezdve felgyorsult a kertépítő munka. A gróf először a tervezett liget peremére telepített erdősávot, belsejébe facsoportokat. Ezek egy részét az Anna-ligetből telepítette át. Ezután hozatott távoli tájakról itt nem őshonos növényeket. A telepítést - bár nem volt szakképzett kertépítő - maga irányította. E tevékenysége felesége halála (1912) után fő foglalkozásává vált. A parkot az alapító, Bolza Pál, a területet adományozó József gróf tiszteletére nevezte el Pepi-kertnek, akinek ez volt a családban használt beceneve.