Árpád-házi Szent Erzsébet

Pozsony?, Sárospatak? 1207 - Marburg, 1231. nov. 17.

Atyja II. András, magyar király, anyja - a Bánk bán-féle összeesküvés áldozatául esett merániai királyné - Gertrúd volt. Erzsébetet már négyéves korában eljegyezték Türingia leendő grófjával, Lajossal. A kislányt a wartburgi várba vitték, hogy német környezetben nevelkedjen, és elsajátítsa az ottani szokásokat.

Az 1221-ben kötött házassága rövid ideig tartott, három gyermeke született: Hermann, Zsófia és Gertrúd.

A szentéletű asszony tökéletes összhangot teremtett az Isten és a férje iránti szeretet között. Számtalan jótékony cselekedetét jegyezték fel kortársai, és őrizték meg a legendáriumok. Például nagy házat építtetett a vár alatt, ahol ápolta a betegeket, és ahová befogadta a zarándokokat és koldusokat. Lajos támogatta jótékonykodásában feleségét: 1225-ös éhínség idején az ő jóváhagyásával "fosztotta ki" Erzsébet a várat, hogy segíthessen az éhezőkön.

Férje a keresztes hadjáratba menet Otrantóban meghalt. Ezután Erzsébet elhagyta Wartburgot, s Marburgban gyóntatója, Marburgi Konrád útmutatása szerint igyekezett kolostori szabályok szerint élő, de fogadalmat nem tett apácákból álló, jótékonyságot és betegápolást gyakorló szerzetesi közösséget létrehozni. 1235-ben szentté avatták, kultusza Magyarországon is gyorsan elterjedt; egyik első terjesztője testvére, IV. Béla volt.

Alakjához számtalan legenda fűződik. Közismert a rózsákká változott kenyerek csodája, vagy a leprás koldus esete, akit Erzsébet férje ágyába fektetett. A hazatérő férj a megfeszített Krisztust találta az ágyban. Szent Erzsébet a feleségek, a fiatal anyák, a ferences harmad rend és a szeretetszolgálat, a karitász védőszentje.

Ünnepnapja: november 19., a világegyházban november 17.