Balatonlelle

Hagyományos fürdőváros. Múltjáról a rádpusztai romtemplom XIII. századi maradványai, a késő barokk Szent Donát kápolna, kúriák és udvarházak mesélnek. Természeti értékei közül a Szalay-udvarház parkja, valamint az Irma-pusztai halastórendszer nevezetes.

A környék már az újkőkor óta lakott, régészeti leletei a rézkor, a római világ és a népvándorlás idejének mindennapi életéről tanúskodnak. A település nevének eredete az ősmagyar időket idézi: a Nyugat-Európa felé kalandozó csapatok találkozóhelye lehetett a környék.

A település a XIX. század közepén mezővárosi címet kapott, történetében a századfordulón beindult tóparti fürdőélet napjainkig ható változásokat hozott. Balatonlelle 1913-ban üdülőhelyi rangot kapott, a nagyobb üdülők építése 1926-tól kezdődött. Évről évre nőtt a külföldről érkező vendégek száma, gyarapodtak a szállás- és vendéglátóhelyek. Elkészült a kulturált fürdőközönség igényeit kielégítő fürdőkaszinó is, amely nemcsak a fürdőzést, hanem a művelődést, a sportot is meghonosította.

Az állami központi akarat 1978-ban Balatonboglárt és Balatonlellét Boglárlelle néven egyesítette, mely 1986 januárjától város lett. A rendszerváltás után, 1991-től a két település különvált, és újra önálló úton fejlődik tovább.

Balatonlelle megközelíthető a 7-es számú főúton, és délről, Kaposvár felől a 67-es úton. A Budapest-Nagykanizsa vasútvonal mentén két megállója is épült. Kikötője révén kapcsolódik a balatoni hajóforgalomhoz.