Magyarországon a szegények még a XX. században is készítettek kőbe és földbe vájt lakásokat. Az 1971-ben megnyitott kiállítás Tóth Győzőné egykori otthonát mutatja be eredeti bútoraival és használati tárgyaival.
Barlanglakásokat az Északi-középhegység, a Budai-hegység, Tolna és Fejér megye löszhátainak egyes részein vájtak. Bár Buda környékén már a XIX. század végén rendeletek tiltották a barlanglakások kialakítását, fölszámolásuk csak az 1950-1960-as években sikerült. Emléküket Budán ma már csak a múzeumnak berendezett budafoki barlanglakás őrzi.
Az első barlanglakásokat Promontoron a kőbányászat kialakulásával, valószínűleg a bányászok készítették maguk, illetve a családjuk számára. Az 1830-as években már 700-800 ember lakott a nagy kiterjedésű, durva mészkőbe vájt lakásokban, de mellettük megtalálhatók voltak a pincék, istállók, egyéb gazdasági helyiségek. A kőbevájt barlanglakások elődei a természetes barlangok voltak, melybe a török elől menekülő budai lakosok húzódtak. Ezeket a hegyoldalban kialakult természetes nyílásokat aztán tovább mélyítették.
A 160 méter hosszú Nagy- vagy Török-barlang volt a legismertebb, amely feltehetően egy természetes alagút volt a Borhegy északi oldalában, a mai Tóth József utca mellett. A XIX. század végére a filoxéra pusztítása miatt eredeti céljukat vesztett barlangokba és pincékbe a szegény gyári munkások költöztek. Napjainkra egyetlen barlanglakás (pontosabban több lakás nyílik egy udvarból) maradt fenn. A barlanglakásokat véglegesen az 1960-as évek közepén számolták fel, többségüket (mint kiderült, egyes esetekben veszélyes hulladékkal) betömedékelték.
Beléphet facebook név/jelszó párosával is, ez esetben az ott megadott adatai (név, fotó) jelenik meg.
Bejelentkezeka felhasználónevemmel Bejelentkezek
facebookon keresztül