Berzsenyi Dániel

Egyházashetye, 1776. máj. 7. - Nikla, 1836. febr. 24. költő

A korszak magyar költészetének kimagasló alakja, a klasszikus verselés mestere, a romantikus stílus előfutára. Apja Vas megyei földbirtokos volt, aki fiát Sopronban taníttatta. Berzsenyi nem fejezte be középiskolai tanulmányait. Az 1790-es években rövid ideig Keszthelyen katonáskodott, majd a család birtokain gazdálkodott. 1799-ben feleségül vette Dukai Takách Zsuzsannát, és 1803-ban költözött Sömjénből Niklára, ahol haláláig élt. Első kötete 1813-ban jelent meg Helmeczy Mihály gondozásában.

Kapcsolatot tartott a kor jelentős költőivel, közéleti személyiségeivel. A Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja volt. A napóleoni háborúk idején több hazafias ódát írt. Kazinczy hatására ismerkedett meg a felvilágosodás eszméivel, írásiban az ész, a tudomány fontosságát hirdette. 1814-ben került kapcsolatba Festetics Györggyel, és részt vett a keszthelyi Helikoni ünnepségeken. A Balaton tájélménye az ő költészetében az elsők közt jelentkezik. (A Balaton, Keszthely), a Helikon hatására írta Himnusz Keszthely isteneihez című ódáját.