Biatorbágy

A település természeti környezete sok kirándulót vonz, főként a Tétény-Sóskúti-fennsík (a középkori Torbágy-erdő) nyugati peremének sziklavonulata, a Nyakaskő látványos alakzatával, az Iharos-erdő és a horgásztó.

A település a nevét a két "szülőfalutól", Torbágy és Bia községekről kapta, amelyek 1966-ban egyesültek.

A névmagyarázathoz: Anonymus XIII. századi krónikája szerint a Dunántúlról visszatérő Őse és Ősbő honfoglaló vezérek Árpád fejedelmet a Torbágy-erdőben - in silva Turobag - "vadak után járva-kelve" találták. A Torbágy-erdő alatti "Biua" elnevezés egy 1192. évi birtokösszeírásban szerepel először.

A török hódoltság alatt Torbágy hosszú időre elnéptelenedett, ezért itt német telepesek folytatták az elődök közösségépítő munkáját. Bia viszont magyar faluként élt tovább.

Szomorú hírnévre tett szert a település 1931-ben, a Matuska Szilveszter által végrehajtott viaduktrobbantás révén.

1946-ban a német lakosság nagy része a falvak kitelepítettjeinek közös sorsában osztozott, s a faluba a Kárpát-medence különböző részeiről jöttek új lakók. Még őrzik a település német nevét: Wia-Kleinturwall.

Az M1-es autópályáról kijárat vezet a településre, de könnyen elérhető a 100-as úton is. Vasúton a Budapest-Hegyeshalom-Rajka vonal vonataival érhető el.

Helytörténet

Anonymus XIII. századi krónikája szerint a Dunántúlról visszatérő Őse és Ősbő honfoglaló vezérek Árpád fejedelmet a Torbágyerdőben - in silva Turobag - "vadak után járva-kelve" találták. A Torbágyerdő alatti "Biua" elnevezés egy 1192. évi birtokösszeírásban szerepel először.

A török hódoltság alatt Torbágy hosszú időre elnéptelenedett, ezért itt német telepesek folytatták az elődök közösségépítő munkáját. Bia viszont magyar faluként élt tovább.