Bocskaikert

A település megközelíthető közúton: a 4-es úton Debrecenig, onnan északi irányban tovább, Hajdúhadház előtt; vasúton: a Budapest - Szolnok-Debrecen-Nyíregyháza-Záhony vonalon.

A település mai formájában 1899. február 21-én alakult meg, miután egy évvel korábban debreceni és hajdúhadházi lakosok telkeket kezdtek vásárolni a felparcellázott homokos területen. A zártkerti jellegű település elég gyorsan fejlődött, s lakói a két világháború között már számottevő zöldség- és gyümölcstermesztést folytattak. A második világháború után Bocskaikertet az alig 3 km-re fekvő Hajdúhadházhoz csatolták, s mostoha bánásmódban részesítették. Ennek ellenére mind többen költöztek ki a településre, mára a lakosság megközelíti a kétezret. 1993-ban népszavazás eredményeként a község elnyerte önállóságát, s azóta a fejlődés még nagyobb ütemben folytatódik. 

Területét egykor benépesítették, de a kis jobbágyfalvak az idők során elpusztultak. Már 1158-ból van híradás az itteni erdőségről. A XV. század elején Debrecen földesura, a Dósa család birtokolta, majd Hunyadi Mátyás anyjának, Szilágyi Erzsébetnek a tulajdona. A török időkben a terület elnéptelenedett, lakói Debrecenbe húzódtak vagy elpusztultak.

A XIX. század végi első "foglalók" közé tartozott a Poroszlay család, amelynek villája ma a polgármesteri hivatalnak ad otthont, de a kisebb tulajdonosok között találjuk Gulyás Istvánt, a debreceni Református Főgimnázium tanárát, Gulyás Pál költő apját. Később a költő maga is kerttulajdonos lett a Bocskaiban, s több versének élményét a növényi vegetáció misztériuma adta. ő csábította oda Németh Lászlót, aki 1943 áprilisától 1943 augusztusáig élt a Weszprémiéktől vásárolt házban, s a Magam helyett című munkájának a fejezeteit írta itt.

Bocskaikert látványossága a mintegy 2 hektáros, 75 éves kocsányos tölgyes, valamint a minden év szeptemberében megrendezett mezőgazdasági termékbemutató, ahol a lakosság felvonultatja méltán híres zöldség- és gyümölcstermését.