Bóly

Bóly - korábban Németbóly - a környék legjelentősebb települése, gazdasági központ. Arculatát a Batthyány-Montenuovo családok építkezései alakították ki a XVIII-XIX. században, széles utcákkal, közterületekkel.

A település már a kőkorszakban lakott hely volt, később római castrum is épült ezen a helyen. Maradványait a temetőben találták meg. Az első írásos emlék a helységről egy 1093-ból származó birtokadományozó levél, amely Bolok néven, egyházi birtokként említi.

A török hódoltság idején csaknem teljesen elnéptelenedett. A XVII. század végén németeket telepítettek be, akiknek utódai ma is itt élnek. Igaz, a település lakosságának összetételét a II. világháború után a németek kitelepítése és a felvidéki, bihari magyarok betelepítése némileg megváltoztatta.

A falu birtokosai fokozatosan fejlesztették ki az elhagyott, elhanyagolt földeken a gazdaságukat. 1792-től pusztáikon nagyüzemi gazdálkodást vezettek be, s fejlesztették, korszerűsítették a szőlőművelést is. 1770-ben svájci tehenészetet létesítettek, a gazdaságban foglalkoztatott szakemberek irányításával.

Az egykori Batthyány-Montenuovo-nagybirtok békáspusztai majorságának műemlék jellegű istállójában ma a bólyi mezőgazdasági üzem szakgyűjteménye látható. A kiállításon páratlanul értékes munkaeszközök, dokumentumok tanúskodnak az uradalom és a helyi lakosság gazdag mezőgazdasági kultúrájáról.

Bóly nevezetes személyiségei között kell megemlíteni az uradalom egykori számtartójának a fiát: Amtmann Prosper fuvolaművészt; Strázsay Jánost, az uradalom egykori jószágkormányzóját, a kitűnő írót, könyvgyűjtőt.

A kisváros az 57-es számú útról Szajknál letérve közelíthető meg.