Borszótár

A borok leírásának megvan a maga sajátos nyelvezete. Aki elmélyül ebben a tudományban, rájön, hogyan lehetséges az - ami sokaknak elsőre meglepő, sőt, talán mulatságos -, ha egy borban például kenyérhéjhoz vagy csokoládéhoz hasonló ízt fedezhetünk fel. Van azonban néhány olyan fogalom, amivel jó már az ismerkedés elején is tisztában lenni.

Ezek közül gyűjtöttünk itt összenéhányat.

Animális illat: Főleg vörösborokban felfedezhető nehézillat jelleg, amely az idősebb vörösborok sajátja. Emlékeztethet élő és feldolgozott bőrre, szőrmeárura, tejtermékre és más állati eredetű anyagra.

Aromás: Kitűnő illatú, zamatú, finom bor

Barrique-érlelés: Az új, kishordós érlelés a kifejezés magyar megfelelője. Ilyenkor a bor érlelése (esetleg már az erjesztése is) új vagy legfeljebb egyszer-kétszer töltött, körülbelül 225 literes tölgyfahordóban történik. A boron érződik a fa és a hordó kiégetésének íze.

Bársonyos: Lágy, harmonikus vörösbor, finom csersav tartalommal.

Buké: A szőlőtől, érlelésből származó illatok és zamatok.

Cserzőanyag: A vörösborok fontos alkotóeleme. Fő fajtája a tannin. A száj teljes belső felületén az összehúzás érzetét kelti. Ízként fanyarnak, túl sok tannin jelenléte esetén keserűnek jellemezhetjük.

Csúcs: Az az állapot, amelyben a bor már teljesen érett a fogyasztásra, és minden lehetséges érzékszervi értékét élvezhetjük. A csúcsmagassága is fontos - ez a bor értékmérője. A csúcs után a bor hanyatlásnak indul, elsősorban frissességét veszíti el, végül ízeiben is "szétesik".

Cuvée (ejtsd: küvé): A házasítással készült bor.

Dűlő szelektált bor: Csak egy meghatározott fekvésből, egyetlen dűlőről származó szőlőből készült bor.

Édesség: A bornak csak szimbolikusan értelmezhető tulajdonsága. Ugyanis az ízegyensúlyt vizsgálva még a teljesen száraz borban is (amikor a must minden cukrát elforrta) felfedezhetünk úgynevezett extrakt édességet. A cukor, az alkohol és az említett extrakt anyagokból származó édesség képezi a savak ellenpólusát az ízegyensúlyban.

Egyensúly: A savak és az édes érzetet adó ízkomponensek (cukor, alkohol, glicerin), illetve vörösboroknál még a jelen lévő tannin jó aránya. A kiegyensúlyozott bort általánosan használt kifejezéssel harmonikusnak nevezzük.

Elegáns: Finom, a fajtára jellemző illatú, légies, harmonikus bor.

Élénk: Kellemesen savas, cserzőanyagokban dús vörös bor.

Érett: Ízének és zamatának csúcspontját elért bor.

Erőteljes: Jellegzetes zamatú, magas alkoholtartalmú, testes, tüzes, savban harmonikus, zamatos száraz bor.

Extrakt: A bor szárazanyag tartalma, amely mérhető cukorralvagy cukor nélkül. Íz tekintetében ez a bor fontos jellemzője. A magas extrakt tartalmú borokat többnyire testesség, teltség és ízgazdagság jellemzi.

Fajtaíz: A bort adó szőlőfajtára jellemző, többnyire növényi, ritkán ásványi jellegű íz.

Férfias: Száraz, tüzes, olykor savanykás, vagy fanyarkás bor.

Gazdag: Színanyagban és alkoholban, extraktban és zamatokban bővelkedő bor. Gyümölcsízű: a szőlőfajta zamata uralkodó a bor ízanyagában

Házasítás: Két vagy több bor kiválasztása, majd összekeverése a jobb ízegyensúly érdekében. A házasítás akkor eredményes, ha a borok kedvező tulajdonságai összegződnek, a hátrányosak pedig csökkennek.

Hosszú: Íze, zamata a szájban hosszú ideig megmarad.

Kedves: Kellemes harmonikus, kissé édeskés, könnyű bor.

Kemény: Magas savtartalmú, de kellemes hatású bor.

Kerek: Az a bor, amely kellemes, sima érzetet ad, ízképe harmonikus.

Könnyed: Alacsonyabb alkoholtartalmú, lágy, kellemes,harmonikus bor.

Lágy: Nem határozott, alacsony savtartalmú bor.

Nehéz: Nagy alkoholtartalmú, extraktban gazdag, testes, gyakran édes bor.

Növényi (vegetális) illat: A virágra és a gyümölcsre nem emlékeztető, de növényi eredetű illat (például levél, szár, fű stb. illata).

Oxidatív bor: Levegő jelenlétében érlelt bor (például az aszú és a sherry). A levegő a hordó fájának pórusain, vagy a szándékosan nyitva hagyott dugónyíláson hatol be. E bortípusban kevesebb eredeti gyümölcsösséget találunk, mint a reduktív borokban. Élettartamuk általában hosszabb, mint a reduktív boroké.

Palackbuké: A palackba töltött bor érlelése során kialakult összetett illat.

Reduktív bor: Levegő kizárásával érlelt bor. Ilyenek a szőlőgyors (hűtött) feldolgozásával készített, üdeséget és a gyümölcs illatát, ízét megtartó borok. Ezek legjobban légmentesen zárható acéltartályokban készíthetők.

Sovány (szegény): Könnyű, vékony, egyszerű bor.

Sűrű: Igen testes, tartalmas, olajos bor.

Száraz: cukormentes, nem édes bor (4 g/l alatti cukortartalom)

Színárnyalat: A bor színének a színképben meghatározható helye, a gyakorlatban egy hasonlat, amely értelmezi a színt. Például a sárga lehet szalmasárga, aranysárga, borostyánsárga stb.

Talajíz (mineralitás): Egy adott táj minden borában meglévő jellegzetes íz, amely a termőtalaj sajátos ásványi anyag tartalmától függ.

Tannin: A borban előforduló cserzőanyagok legfontosabbja. Számottevő mennyiségben a vörösborokban található. A száj teljes felületén kelti az összehúzottság érzetét. Ez különbözteti meg a savérzettől, amely csak a nyelvszélekre korlátozódva jelentkezik.

Tájjellegű: a tájegységet idéző, sajátos zamatú bor

Templomablak: A pohárban megmozgatott bor először vékony rétegben a pohár falához tapad, majd vékony csíkokban, íveket képezve lecsorog, templomablakokra emlékeztető nyomot hagyva.

Tetszetős: Csillogó, szép színű, kellemes illatú, jó ízű bor.

Tisztaság: Tükrös, fényes, üledékmentes bor (kivéve a borkőkristályokat!)

Telt: Nehéz, vörösbornál bársonyos

Testes: Dús, vörösbornál bársonyos ízanyagú bor

Tüzes: Magas alkoholtartalmú, erős bor

Utóíz: A bor lenyelése után a szájban megmaradó íz, amelyet egy "késői" illatérzés is kísérhet. Tartóssága fontos értékmérő.

Üde: Kellemes, könnyű, frissítő hatású bor