Budafoki pincerendszer

A település borászati központtá történő kiépülése a múlt század végén kezdődött, abban az időszakban, amikor a község bortermelésről borkereskedelemre tért át. Ekkor alakították át a kőbányászat során felhagyott, több száz méter hosszú (6-8 m széles és 3-4 méter magas) tárnákat borpincévé.

A Duna-part közeli járatoknál a bejárat felől lefaragták és támfallal biztosították a sziklafalat, ami elé úgynevezett előpincét építettek. Az első nagykereskedő Dietzl József volt, aki letelepedett és 1849-ben pincészetet alapított a hegyoldalon. A Törley-pezsgőgyár megjelenését (1882, Péter-Pál u.) a François- (1886, Péter-Pál u.), majd több rövidebb életű pezsgőgyár követte. A Czuba-Durozier konyakgyár 1884-ben kezdett működni szintén a Péter-Pál u. elején.

A Magyar Királyi Állami Pincemesteri Tanfolyam épületével szemben 1910 körül rendezték be a tanpincét. A pincében szépen faragott fenekű díszhordók állnak. A legnagyobb az 533,5 hektoliteres Szent István hordó, melyet Hohl Lipót kádármester készített 1927-ben, majd az 1938. évi Eucharisztikus Kongresszus alkalmából faragványokkal látták el. A benne lévő bort a pápa akkori követe megáldotta, mint a kongresszus miseborát. A pincében rendezték be a bormúzeumot, ami a második világháború alatt megsemmisült.

A borpincékben ideális klimatikus viszonyok között tárolhatók a borok: a levegő hőmérséklete 12-14 °C, évi 1-2 °C ingadozással, a relatív páratartalom 83-88 %-os.

A mai budafoki pincegazdaságok együttvéve több mint százmillió liter tárolókapacitással rendelkeznek. Itt található a világon jelenleg legnagyobb (1022 hl-es), tölthető óriáshordó is, a Hungarovin Rt. "Leanderes" pincéjében. A hordó üresen 18 tonna, hossza 6,14 m, átmérője 5,8 m. A faragást id. Szabó István Kossuth-díjas faragóművész készítette.