Budaörs

A főváros nyugati kapujában fekvő, 1986-tól városi címet viselő Budaörs egykor a borairól, a pezsgőgyártásról, az őszibarackjáról és a keserűvíz-palackozásáról vált híressé. Ma a főváros környékének egyik legjelentősebb kereskedelmi és logisztikai övezete.

Budaörs figyelemre méltó egyházművészeti emléke az ófaluban lévő, Nepomuki Szent János tiszteletére szentelt római katolikus templom és a kálvária. Ipartörténeti nevezetesség, hogy itt található ország legrégebbi kisgépes nemzetközi repülőtere. 

A város német lakosságának múltjáról, hagyományairól, egykori életmódjáról kaphatunk hiteles képet a Franz Riedl néprajzkutatóról elnevezett helytörténeti múzeumban. 

Érdemes felkeresni a borospincéket is, ahol bemutatják a borkészítés hajdan használt eszközeit is.

Múltidéző

A település írásos emlékei a XIII. század elejére nyúlnak vissza: Ewrs néven már 1236-ban oklevél említi. A középkorban egyházi birtokok (ciszterciek, veszprémi püspökség, esztergomi érsekség) részeként szerepel.

A török hódoltság alatt elpusztult, lakatlanná vált, a szomszédos községekhez hasonlóan. Ezért 1718-ban gróf Zichy Péter német telepeseket hozott a községbe, ők adják neki a Wudersch nevet.

A budaörsi koronauradalomnak komoly gazdasági jelentősége volt már Mária Terézia idejében: a községen haladt át a Budáról Bécs felé tartó "Mészárosok útja".

Valójában a XX. század elejére vált ismertté Budaörs, jó hírét keltették a népi passiójátékok és a nagy Úrnapi körmenetek is. A II. világháború végéig tipikus német község arculata napjainkban szokatlanul gyorsan változik, de az Ófaluban még harmonikus egységben megtalálhatók a régiek építkezésének emlékei.