Bükkszentkereszt

A Bükk-hegységben található üdülőfalu Magyarország legmagasabban fekvő települései közé tartozik. A környező erdőségeknek, a gyógyhatású levegőnek köszönhetően kedvelt kirándulóhely, a hegyvidéki lovasturizmus egyik helyszíne. Télen keresett sportbázis.

A hegyvidéki turizmus az 1940-ig Újhutaként nevezett, 6-700 méteres átlagmagasságban fekvő Bükkszentkereszten a XX. század első évtizedeitől nagy jelentőséggel bír.

A környék klímájának gyógyító hatása hamar közismertté vált. Ezt erősítette meg az 1930-as években végzett kutatás, amely megállapította, hogy az itteni levegő enyhülést nyújt a pajzsmirigy kóros megbetegedésében szenvedőknek, valamint a súlyos légzési zavarral küszködőknek. A vizsgálatok nyomán különleges szubalpin gyógyhelynek minősítették a települést, amely ekkortól vált üdülőfaluvá.

A gyógynövény gyűjtése, feldolgozása hagyományosan szerves része volt a falu életének. A természetes gyógyító eljárások újbóli térhódításának köszönhetően e tevékenyég ma ismét reneszánszát éli. Az idelátogatók számára sok hasznos ismeretet szolgáltat az országszerte ismert "füvesember", Szabó György gyógynövény kertészete.

A néphit több gyógyító hatású helyről tud a Bükk-hegységben. Ezek közül az egyik a Bükkszentkereszt határában található Boldogasszony kő.

A falu adottságainak köszönhetően egész évben az aktív turizmus egyik központja. Sportpályák, lovastúra-, kerékpár-, és gyalogtúra útvonalak, tanösvények találhatók itt. A téli időszakban szánkópályák, felvonós sípálya várja a sportolni vágyókat. A környék lovastanyái túra- és tereplovaglást, lovaskocsizást, lovasszánozást kínálnak.

A településen számos magán- és kereskedelmi szálláshely, vendéglő és vendéglátóhely található. Az itt töltött napokat múzeum, kiállítóhelyek, kultúrtörténeti és természeti látványosságok teszik teljessé.

Bükkszentkereszt megközelíthető a Miskolc-Eger közötti, a Bükkön át vezető erdei útról Hollóstetőnél lekanyarodva, illetve Miskolc-Bükkszentlászló irányából is.

Helytörténet

A Bükk hegység vízben és termőföldben szegény déli lejtőin az üveggyártásnak köszönhetően jöttek létre a kis, hegyi falvak.

A diósgőri koronauradalomhoz tartozó, 1712-től működő üveghutát (a mai Bükkszentlászlóról) 1755-ben telepítették át. Az itt kialakult hutatelepülés a régitől való megkülönböztetésül Újhutának nevezték, míg a régi Óhuta lett. Újhuta 1940-ben vette fel a Bükkszentkereszt nevet.

Az újhutai üzem első bérlője Sztraka Ferenc volt. Bérlősége idején szlovák, ruszin származású mesterek foglalkoztak üveggyártással. Leszármazottaik ma is itt élnek, ezt jelzi a település Nováhuta neve is.

A fából épült, zsindellyel fedett üveggyártó műhelyben ablak- és öblösüvegeket állítottak elő. A munkások technikai tudása miatt a formába fúvásos eljárás volt használatban. (A folyékony üvegmasszát előre elkészített formákba fújták.) A huta Simonidesz János bérlősége idején az 1770-es évektől élte fénykorát, amikor a munkáslétszám meghaladta a 30-at.

A hutatelepülés lakossága folyamatosan gyarapodott. A favágók, erdei munkások betelepülésével, a XVIII. század végén már csaknem 300-an laktak itt. Az újhutai üzem 1796-ban szüntette be a termelését; Répáshutára telepítették át.

Az üveggyártáson kívül gyakori mesterség volt Újhután a faszén- és mészégetés. A két ősi mesterség közül faszénégetés Répáshutára tevődött át, míg Bükkszentkereszten a mészégetés honosodott meg, ami napjainkban is több családnak nyújt megélhetést.