Celldömölk

Az egyházi műemlékek és az értékes egyházi műtárgyak mellett a város környéke természeti kincsekben bővelkedik. Celldömölk legfőbb nevezetessége a Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt barokk stílusú templom.

Itt őrzött csodatevő kegyszobor - a máriacelli másolata - a Boldogságos Szűz Mária ábrázolja a kis Jézussal. Koptik Odó bencés apát hozta magával a máriacelli kegyszobor másolatát az akkori Dömölkre. Egy halottnak hitt kútásó meggyógyulását a Mária-szobornak tulajdonították, és megindult hozzá a zarándoklat. 1745-ben pápai engedéllyel kitették a nyilvánosság elé a szobrot, majd a hívek adakozásából új templom építésébe kezdtek, amit 1748 őszén ötvenezres tömeg előtt adtak át.

Várostörténet

Az 1904 óta Celldömölk nevet viselő mai város több településből tevődik össze. Pórdömölk, Nemesdömölk, Kiscell, Alsóság és Izsákfa mindegyikének jól elkülöníthető, önálló múltja van.

Pórdömölkön alapította a XII. század közepe táján II. Béla az 1252-ben Demunk néven szereplő apátságot, amely akkor jelentős környékbeli birtokokkal rendelkezett. Mivel a XVI. században a lakosság nagyobbik része az evangélikus hitre tért át, az apátságot a pannonhalmi (szentmártoni) apátsághoz rendelték. Mire a Kiscell néven létrehozott új kultikus központ kialakult, az apátság már beszüntette működését.
A mai város északi részén levő, Pórdömölkkel egybeépült Nemesdömölk kezdetben a dömölki apátság tulajdona volt, de a XV. század végén már köz- és kisnemesi birtok. Komoly vallástörténeti szerepet töltött be 1681 után, amikor a Vas megyében élő evangélikusok egyik olyan (artikuláris) helye lett, ahol szabadon gyakorolhatták vallásukat.

A mostani belváros magját képező Kiscell alapítása Koptik Odó apát nevéhez fűződik, aki a máriacelli kegyszobor másolatát hozta az akkori Dömölkre. Egy halottnak hitt kútásó meggyógyulását a Mária-szobornak tulajdonították, és megindult a zarándoklat.

A település déli részén lévő Alsóság ezt a nevet hivatalosan a XIX. század második felétől viselte (előtte nagyrészt Ság néven emlegették). Határában áll a 279 méter magas Ság-hegy, melyet a középkorban Ságsomlyónak neveztek. 
Alsóságon élt az MTA első vidéki tagja, Kresznerics Ferenc (1766-1832), akinek fő műve egy magyar-latin nyelvű, gyökérrendszerű szótár. Az Alsóságtól délre található Izsákfát 1435-ben említik először Izsákfalva néven.

A szőlőművelést a rómaiak kezdték a hegyen. A magyarság megtelepedése után is folyamatos volt ez a munka.

Érdekes tudománytörténeti adalék, hogy 1891-ben Eötvös Loránd gravitációs hatásvizsgálatokat végzett itt a torziós ingával. 
A települést 1979-ben nyilvánították várossá.