Csokonyavisonta

A 68-as számú út mentén felvő Csokonyavisonta jól megközelíthető Nagyatád és Barcs, illetve a megyeszékhely, Kaposvár irányából is.

A több mint hét kilométer hosszú település két falu, Somogyvisonta és Erdőcsokonya egybeépülésével jött létre. Írásos dokumentumot Erdőcsokonyáról olvashatunk először egy 1269-ből keltezett oklevélben. A terület Mátyás király adományaként volt a Báthoryak tulajdona, majd a XVIII. század elejétől a Széchenyiek igyekeztek újranépesíteni a török hódoltság idején elpusztult települést. Törekvésük sikerrel járt, a XIX. század közepén Csokonya mezőváros lett. Olajkutatók bukkantak 1942-ben egy 76 fokos vizet adó kútra, melyet aztán a háborús körülmények miatt hasznosítatlanul hagytak folydogálni. Az elcsordogáló természeti kincs csak az 1950-es évek közepén, a 60-as évek elején nyert hivatalos elismerést. Ettől kezdve látványos fejlődésen ment keresztül a termálfürdő. Mondhatni, hogy a településsel összefüggő, annak közvetlen szomszédságában, valóságos fürdőváros alakult ki.

Csokonyavisontán született Xantus János (1825-1894) természettudós, utazó-felfedező, a Magyar Tudományos Akadémia levelezőtagja, a budapesti Állatkert egyik alapítója és első igazgatója. Ugyancsak itt - Erdőcsokonyán - született Nagyatádi Szabó István (1863-1924) politikus, pártalapító. Az ő nevéhez fűződik az Országos Kisgazda és Földmíves Párt megalapítása, a Nagyatádi-földreform, földművelésügyi miniszterként - többek között - szorgalmazta az Alföld fásítását, a csatornarendszer kiépítését, az öntözéses művelés bevezetését.