Debreceni Egyetem központi épülete, Debrecen

A neobarokk egyetemépület 1927-1930 között épült Korb Flóris tervei szerint. Az egyetem előtt látható a város legegységesebb, francia stílusban tervezett, monumentális, ugyanakkor bensőséges parkja.

A város belső része és a Nagyerdő között fontos közlekedési kapcsolatot teremtő Egyetem sugárút tengelyének meghosszabbításában áll a Debreceni Egyetem impozáns főépülete. 

A hatalmas ajtók valamelyikén belépve széles lépcsőn jutunk a díszudvar előtti mellvédhez, ahol néhány percre megállva egyszerre érezhetjük magunkat a tudomány templomában és az egyetemi ifjúság zsibongó találkozóhelyén. Szemben az Egyetemi Könyvtár, az emeleti folyosók díszudvarra néző falán pedig híres személyiségek nevei emlékeztetnek a debreceni felsőoktatás gazdag hagyományaira.

Kis egyetemtörténet

Egykor négy fakultásra tervezték az egyetemet. Az intézményt 1912-ben alapították, s 1914-ben a Református kollégiumban el is kezdhették tanulmányaikat a bölcsészeti, a hittudományi, a jogi és az orvosi kar hallgatói. Az 1921-től gróf Tisza István nevét viselő universitas az ötvenes évek elején az átszervezések áldozata lett, de a debreceni felsőoktatás továbbra is megőrizte országosan kiemelkedő szerepét.

1951-től az orvosi kar önálló egyetemként működött; 1949-ben a református egyház átvette a hittudományi oktatást; az ugyancsak 1949-ben megszervezett természettudományi kar és a bölcsészkar 1952-től Kossuth Lajos Tudományegyetemként fogadta a hallgatókat; a jogászképzést pedig felfüggesztették. A kilencvenes évek végén a KLTE keretében újraindult a jogászképzés, néhány évvel korábban pedig elkezdődött a közgazdászképzés.

A sors különös fintora, hogy a felsőoktatás intézményi reformja nyomán az egykor szétválasztott karok újra egyesültek, s az agráregyetemmel, valamint a város és a környék főiskoláival együtt 2000. január 1-jétől Debreceni Egyetemként működnek tovább.