Diósd

A település védett természeti ritkaságairól, az úgynevezett Kaptárkövekről, valamint a magyarországi távközlés hőskorát bemutató múzeumáról nevezetes. Diósd elnevezése a dióra vezethető vissza, és a XVIII. században az itt élő rácok is diónak, Oras-nak nevezték.

Területéről gazdag újkőkori, rézkori, bronzkori, római kori régészeti leletanyagok kerültek elő. Első okleveles említése 1278-ból való.

A település a török időkben elpusztult, későbbi benépesítésekor szerbek és németek érkeztek ide. A szerbek később beolvadtak a nagyobb számú német közösségbe, amely máig megőrizte település német nevét: Orasch.

A falu környékén egykor jelentős szőlőültetvények voltak, és a helyi gazdák régen az úgynevezett szőlőszobákban - gondos kezelés mellett - késő tavaszig is eltartották a szőlőt, hogy jó áron eladhassák a budapesti piacokon.

Diósd természeti különlegességei a védett kaptárkövek: a sziklába vájt kaptáralakú fülkéket a XIX. század végén fedezték fel a közeli Csiki-hegyek tövében.

Technikatörténeti emléket is őriz a település. Az 1943-48 között épült diósdi rövidhullámú rádióállomáson kialakított múzeum tárlatán megismerhetők a Magyar Rádió muzeális berendezései, a katonai hírközlési eszközök és a rádióamatőrök emlékei. A kiállítóhelyet 1995-ben, a magyar rádiózás és televíziózás története kezdetének 70. évfordulójára nyitották meg.

A 70-es út mellett fekvő település az M1-es autópályáról könnyen elérhető. Vonattal a Nagytétény-Diósd állomás érinti a Budapest-Székesfehérvár vagy a Budapest-Pusztaszabolcs vonalon. Diósd a 13-as jelzésű budapesti busszal is elérhető.