Dorog

A településen áthalad a 10-es út, és fontos az Esztergommal közvetlen kapcsolatot jelentő 111-es számú út is. Vasúton is elérhetjük a Budapest - Esztergom között közlekedő vonatokkal.

Ezt a helyet, ahol a Pilis és a Budai-hegyek közötti völgyből kiérünk a lankásabb vidékre, már a késő bronzkor - kora vaskor emberei is értékesnek tarthatták, mert a régészek leletei szerint erődített települést alakítottak ki a Kőszikla közelében.

A hely fontosságát a honfoglalás időszakában is felismerték, ennek eredményeként szláv hadinépek települtek ide. A nyelvészek a város mai nevét is a kísérő katona, a drug nevéből eredeztetik. A Drug vagy Durugh személynévként is ismert volt ezekben a századokban.

A Budát előbb Esztergommal, majd később a nyugati városokkal, Győrrel, Mosonnal, távolabb Béccsel összekötő út is itt haladt keresztül, Dorog ennek az országútnak mindvégig kitüntetett állomása volt. Szerepe tovább nőtt, amikor az országban a postakocsi-útvonalak kialakultak - Mátyás korában már erre is járt kocsiposta. A város főutcája ma is ugyanott halad, ahol a régi országút kialakult. A főtér - ma Hősök tere - is ott csatlakozik az úthoz, ahol valamikor a lóváltó és a postaállomás épülete volt. Később, az 1740-es évek elején III. Károly is a legfontosabb postakocsijárat megállójának jelölte Dorogot. Ez a szerepe megmaradt a XIX. századig.

Az első világháború végére Dorog jellemzően bányászközség lett. A húszas években az országosan tapasztalható szénkereslet-csökkenés ellenére Dorogon új lakótelep és több új intézmény épült.

A dorogi bányászat virágkorában a labdarúgócsapat is az ország élvonalába tartozott, az Aranycsapatban is, az olimpiai bajnokságokat nyert csapatokban is játszottak dorogiak: Grosics, Buzánszki neve ma is fogalom a futballvilágban.

A bányászat és a város

A helyi hagyomány szerint valamikor a XVIII. században Sándor gróf kondájának egyik malaca túrta ki a közelben az első szénrögöt. Ha így is volt, aligha gondolta az "égő kőre" felfigyelő kanász, hogy ezzel új korszak kezdődött az egész környék fejlődésében.

A település fejlődéséhez az kellett, hogy felismerjék a szén fontosságát. Ezért is volt jelentos Mária Terézia 1766-ban hozott rendelete: száz aranyat érdemel az a kohász, aki fa helyett "turfával" olvaszt ércet. Egy újabb, 1768-ban kiadott rendelkezés az új kőszéntelepek felfedezőjét jutalmazza 50 arannyal. Miután a szén jelentőségét felfedezték, a felhasználást kellett ösztönözni. Újabb igényt, tehát újabb lendületet adott a bányászatnak az a helytartótanácsi utasítás, amely 1806-ban előírta, hogy a kaszárnyákat és a helyőrségi szobákat fa helyett szénnel kell fűteni. A közeli komáromi erőd ettől kezdve a legfőbb igénylővé lépett elő.