Egri borvidék

A borvidék névadó városa, Eger borászati központja a vidéknek, ám csak az egyik a számos jó terület közül, ahol minőségi bort termelő pincészetek jöttek létre. A borvidék sajátossága jól megmutatkozik két címerborában: az Egri bikavér karakteres, fanyar vörös cuvée, a Debrői hárslevelű illatos, gyümölcszamatú fehérbor.

Az Eger melletti Kis-Eged-hegy oldalából előkerült az ősszőlő évmilliókon át megőrződött levéllenyomata, amely jelzi ma is: ezen a vidéken a szőlő őshonos, jól érzi magát. A jellemző talaj a vulkanikus eredetű riolittufa, amely könnyen megmunkálható, így kiválóan alkalmas pincék vágására, másrészt a bomlásával keletkező talaj jó a késői érésű borszőlőknek.

A borvidék nevét a vörös bikavér tette ismertté, bár az ökológiai adottságok elsősorban a fehérszőlőknek kedveznek, és fehér a kétközpontú borvidék másik címerbora, a Debrői hárslevelű. A mai változatos kínálat alapját a vörösbort adó szőlők közül a kékfrankos, cabernet, merlot, kékoportó fajták, illetve a "fehérboros" leányka, olaszrizling, hárslevelű és tramini fajták adják.

Az Egri borvidék két eredetvédelmi körzetre, az egrire és a debrőire tagozódik. Az előbbihez tartozik Eger, Andornaktálya, Demjén, Egerbakta, Egerszalók, Egerszólát, Felsőtárkány, Kerecsend, Maklár, Nagytálya, Noszvaj, Novaj, Ostoros és Szomolya. Az utóbbiba Aldebrő, Feldebrő, Tófalu, Verpelét, Kompolt és Tarnaszentmária.

Az Egri borvidékkel szinte összenőtt a bükkaljaival, amely ugyancsak neves fehérszőlős termőhely, noha már itt is megjelentek a vörösbornak való fajták, és az azokból készült karakteres, gyakran fűszeres borok.

Terület: 6040 hektár
Talaj: vulkáni eredetű riolittufa

Jellemző borfélék

Az Egri bikavér élénk rubinszínű, illatában a gyümölcsjelleget és az érleltséget együtt hordozó, savaiban férfiasságot mutató, de mégis bársonyos harmóniájú, száraz vörösbor. Az Egri Bikavér Szabályzat szerint az alapot a bor jellegét és színét meghatározó kadarka vagy a kékfrankos adja. Az ajánlott fajták között szerepel még: cabernet sauvignon, cabernet franc, merlot, kékoportó, pinot noir és blauburger. Közülük legalább három borának házasítása szükséges a bikavér előállításához. A bikavér borok nagy minőség esetén megkívánják a 2-3 éves fahordós érlelést.

A bikavér mellett nevezetes borfajta az Egri leányka, amely enyhén édeskés, gyümölcsös ízharmóniájú, valamint az olaszrizling, amely harmonikus, jellegzetes illatú.