Előszállás

A település megközelíthető közúton: a 6-os út felől Dunaföldvárnál letérünk nyugatra, vagy Simontornya irányából a 61-es úton; vasúton: a Paks-Dunaújváros-Pusztaszabolcs vonalon. A falu határában kelta, római és avar kori temetőket, és jelentős avar kori falvak maradványait tárták fel.

Előszállást 1537-ben említik először oklevélben. Az elnevezésében szereplő szállás főnév "kun települést" jelent. Előszállás a XVI. század elején a fehérvári préposté, majd a Sulyok családé volt. Később a palotai vár javadalmai közé sorolták, ezért Palota várának tulajdonosaként a Thury család birtokolta, de egyidejűleg a török is szedte az adót. Török birtokosa Rüsztem pasa volt. A XVI. században, a viharos történelem ellenére virágzó faluba rác betelepülők is költöztek. A nyugalmas életnek a törökellenes felszabadító harcok, majd a Rákóczi-szabadságharc vetett véget egy időre. A terület 1659-1945 között a ciszterci rend uradalma volt, akik Zircről irányították a gazdálkodást. A kitűnő termőterületen fekvő község hamarosan ismét fellendült. Fejlődését segítette, hogy majorsági központtá vált. 1765-ben rendház épült. A templomot 1779-ben szentelték Kisboldogasszony tiszteletére. A gazdasági épületeket 1773-ig alakították ki. A tulajdonos cisztercita rend modern mezőgazdasági gazdálkodást folytatott, amelyben idénymunkások, napszámosok, cselédek dolgoztak. A jól jövedelmező birtok javait a rend iskolák - köztük a székesfehérvári gimnázium és rendház - fenntartására használta fel. A napóleoni háborúk idején Zircről Előszállásra menekítették a ciszterci rend levéltárat és egyéb értékeit. A háborús veszély elmúltával azonban mindent visszaszállítottak a zirci apátságba. Az apátság már az 1900-as évek elején létrehozta az uradalom gazdasági vasúthálózatát. 

Előszálláson jelenleg sportlovak tenyésztésével foglalkoznak, és díjugrató versenyeket is rendeznek.