Érd

Érd a főváros környéki agglomeráció legnagyobb települése. Az ország minden részéből érkeztek betelepülők ide, amiért máig úgy emlegetik mint ″Közép-Európa legnagyobb faluja″.

A város nevezetességei közül a török korból fennmaradt emlékek, a barokk stílusú kápolnák, valamint a nagy magyar földrajztudósok hagytékát őrző földrajzi múzeum kiállításai emelhetők ki. Különlegességnek számít az ófaluban álló, az egykori dzsámiból magmaradt, a XVI. század második felében épült minaret. Érden több szerzetesrend is működik: ciszterciták, karmeliták, vizitációs nővérek, valamint Calcuttai Teréz anya rendtársai.

Pest megye legnépesebb települését 1979. január 1-jén nyilvánították várossá.

Múltidéző

A település az őskortól lakott volt, de az újkőkorból és a rézkorból is (ie. 5000-2000-ig) számos kultúra nyomait találták meg a környéken. Bronzkori földvára és vaskori halomsírmezője Százhalombatta és Érd közös régészeti leletegyüttese.

A város középkori története gazdag: mezőváros, fontos országutak találkozóhelye. A török hódoltság idején Hamzsabégnek nevezett település közigazgatási központ volt. 1684-ben a Budát ostromló Lotaringiai Károly csapatai szabadították fel.

A török pusztítás után görögkeleti szerbek, katolikus rácok (horvátok), a XVIII. századtól németek és szlovákok települtek be. Ők a török nevet idézve Hanselbek, Andzabeg néven említik Érdet, amely lakosságának száma a XX. század elejétől gyarapodott ugrásszerűen.