Fehérgyarmat

A település megközelíthető közúton: a 4-es úton Debrecenig, onnan tovább a 471-esen Győrtelekig, innen északkeleti irányban a 491-es úton; vasúton: a Nyíregyháza-Mátészalka-Zajta vonalon.

A nevében az egyik honfoglaló törzs nevét őrző település. A honfoglaló magyarság Gyarmat törzsének harcosai alapították, feltehetően a XI. században. Nevét a XIV. század első harmadában említették először írott forrásban. Már első birtokosai uradalmuk gazdasági központjává fejlesztették.

A viszonylag gyors fejlődés oka, hogy a város - a közeli Szatmár várából az ország belseje felé vezető - fontos hadi- és kereskedelmi út mellett található; 1418-tólmár mezővárosi rangot viselt. Az ecsedi Báthory család birtokolta, így később az erdélyi fejedelmi családok tulajdona lett a város. Báthory István, Bethlen Gábor, I. és II. Rákóczi György erdélyi fejedelem uralkodása idején számottevő volt a város fejlődése. Ekkor épült a stratégiai szerepet soha nem játszó gyarmati földvár, amit Lipót császár romboltatott le, s melynek emlékét ma a főutca déli szakaszának neve, a Tömöttvár utca őrzi.

A város lakóinak jelentős része a XVIII. századra kollektív kiváltságot élvező nemes ember volt. 1850-től járási székhelylett, melynek eredményeképpen megindult a polgári fejlődés útján. A település mai képe is ekkor kezdett kialakulni, s fejlődése töretlenül tartott egészen a trianoni békeszerződésig, amikor Erdéllyel és Kárpátaljával megszakadtak a kapcsolatai. Csak 1979-ben kapta vissza városi rangját az 1970-es árvíz során jelentős károkat szenvedett település. Ennek az árvíznek "köszönheti" az utána következő újjáépítést és a beköltözések révén bekövetkezett népességgyarapodást is.