Gárdonyi Géza, Ziegler

Agárd, 1863 - Eger, 1922 író, költő, az MTA tagja

Édesapja, Ziegler Sándor jómódú géplakatos, a szabadságharc lelkes támogatója volt, vagyonát fegyvergyár létesítésére fordította. A szabadságharc bukása után uradalmi gépész lett. Fia, Géza a Gárdony melletti Agárdpusztán született. Az egykori szülőház ma emlékmúzeum. A család szinte az egész országot végigvándorolta, 1870 tavaszán érkeztek a fővárosból a Borsod megyei Sályba, ahol három évig maradtak, majd 1873 tavaszán Hejőcsabára költözött a Ziegler család, és itt fejezte be a negyedik elemit az író.

Gárdonyi (Ziegler) Géza a középiskolát Sárospatakon és Pesten végezte, majd 1882-ben tanítói oklevelet szerzett az egri tanítóképzőben. Tanított Karádon (1882), Devecserben (1883-84), Sárváron (1884), Dabronyban (1885), 1885-től újságíró Győrben, Szegeden, Budapesten. Novellái, versei megjelentek a fővárosi lapokban is. Miután 1891 őszén Pestre került, Bródy Sándor segítségével Feszty Árpád történeti körképvállalatának lett a titkára. Öt évig - 1892 és 97 között - a Magyar Hírlap munkatársa volt.

Először a később megtagadott Göre Gábor-történetek tették nevét ismertté. 1897-től Egerben élt. Az én falum (1898), az Egri csillagok (1901) megjelenése, A bor című színművének hatalmas sikere a Nemzeti Színházban (1901) az ország egyik legolvasottabb írójává tette. Az egri várban temették el. Egykori egri háza emlékmúzeum.

Főbb művei:

• A lámpás (regény, 1894)
• Április (költemények, 1894)
• Az én falum (elbeszélés, 1898)
• Egri csillagok (regény, 1901)
• A bor (színmű, 1901)
• A láthatatlan ember (regény, 1902)
• Az a hatalmas harmadik (regény, 1903)
• Az öreg tekintetes (regény, 1905)
• Ábel és Eszter (regény, 1907)
• Isten rabjai (regény, 1908)
• Ida regénye (regény, 1924)