Hajdúböszörmény

Hajdúböszörmény a hajdúvárosok legnagyobbika, a Hajdúság gazdasági, kulturális központja. Műemléki értékű településszerkezete évszázadok emlékét idézi.A XIX. század végi nagyszabású városrendezés nyomán kialakított főtere a legszebbek közé tartozik az Alföldön, nagy hagyományú középiskolája mindmáig őrzi-fejleszti a református szellemiségű oktatás örökségét. A helyi társadalom szellemiségében meghatározó szerepet játszott a református egyház, és annak...

Hajdúböszörmény a hajdúvárosok legnagyobbika, a Hajdúság gazdasági, kulturális központja. Műemléki értékű településszerkezete évszázadok emlékét idézi.

A XIX. század végi nagyszabású városrendezés nyomán kialakított főtere a legszebbek közé tartozik az Alföldön, nagy hagyományú középiskolája mindmáig őrzi-fejleszti a református szellemiségű oktatás örökségét.
A helyi társadalom szellemiségében meghatározó szerepet játszott a református egyház, és annak iskolája, a mai gimnázium őse. A város híres református lelkésze volt a zsoltáríró Nagy István, akinél Csokonai Vitéz Mihály is rendszeresen vendégeskedett. Ma a városban működik a Debreceni Egyetem Hajdúböszörményi Wargha István Pedagógiai Főiskolai Kara.

Helytörténet

A város neve (Böszörmény) a régi magyar nyelvben mohamedán vallású, valószínűleg török nyelvű csatlakozott népcsoportot jelentett. Írásos források a települést először 1248-ban említik, Nagyböszörmény néven. A XIV. században a debreceni uradalom része, 1410-ben már mezőváros. A XV. században előbb Brankovics György birtoka, majd a Hunyadiaké. Ekkor kerülhetett ide a város jelentős, mintegy 10 százalékra tehető görög katolikus lakosságának első csoportja is. A Hunyadiak alatt a debreceni uradalmon belül alközponti szerepet töltött be. A XVI. század elején került a Báthoryak tulajdonába.

A hajdú előtag azokra a fegyverforgatókra utal, akikkel a XV. század végétől találkozhatunk ezen a vidéken, s akik győzelemre vitték Bocskai István - a magyar történelemben egyetlenként sikeres - szabadságharcát. Böszörmény nem szerepel Bocskai István ún. "nagyhajdú" adománylevelében (1605. december 12.), szerepel viszont Kálló városa, amelyet a hajdúk súlyos bonyodalmak miatt nem vehettek birtokba. A helyzetet a hajdúvitézekkel szövetségre lépő Báthory Gábor tisztázta, akinek cserelevelével Kállóból 1609-ben Böszörménybe települhettek át Bocskai István kiváltságolt hajdúit.

A város a XVII. század folyamán komoly katonai erőt jelentett, elsősorban a mindenkori erdélyi fejedelmek - főként Bethlen Gábor és a két Rákóczi György - szolgálatában. Böszörmény a harmadik hajdúfelkelés kapcsán (1631) fontos szerepet játszott a Rákóczi-ház erdélyi fejedelmi trónra kerülésében is.
A város településszerkezetét a hajdúk a katonai védelemnek megfelelően módosították, palánkkal, kapukkal vették körül. Várad török kézre kerültekor (1660) az Erdélyt és a Partiumot pusztító törökök a hajdúvárosok katonai erejét végletesen aláásták.

Böszörmény a XVII. század végén kialakuló, eleinte hét, később Polgár kiváltságának megszűnése után (1717) hat hajdúváros - Böszörmény, Dorog, Hadház, Nánás, Szoboszló és Vámospércs - sajátos közigazgatási egységének, a Hajdúkerületnek a központja lett.

Katonai jelentőségének csökkenésével egyre inkább olyan szabadalmas hellyé alakult, amelynek igazi jellemzője a szabadparaszti fejlődés, a belső autonómia és a nemesi vármegye joghatóságának elkerülése volt. Mindez együttesen jelentette a jobbágyvilág által olyannyira áhított hajdúszabadságot.

A polgári átalakulás másként jelentett fordulópontot itt, mint országosan. A hajdúkiváltságok felszámolása nem váltott ki egyértelmű lelkesedést, de a forradalom szabadságharccá alakulásával a város népe egyre nagyobb szerepet vállalt a nemzet önvédelmi harcában. Hajdúböszörmény székhelye lett az itt felállított 17. (Bocskai) huszárezrednek, s az ugyancsak Bocskai nevét viselő 52. és 53. gyalogzászlóaljnak. Szervezője a város országgyűlési képviselője, Sillye Gábor, a Hajdúkerület utolsó főkapitánya, egy időben Debrecen és Szabolcs megye kormánybiztosa volt.

A kiegyezés utáni években (1867) az egységes, modern közigazgatás megteremtésének jegyében megszüntették a Hajdúkerületet, s főként a hajdúvárosokra alapozva 1876-ban megalakult Hajdú vármegye. A székhely azonban Böszörményből az addig Biharhoz tartozó Debrecenbe került át. A hajdúvárosok Vámospércs kivételével ekkor ragasztották nevük elé a "hajdú" előtagot, mintegy megörökítve ezzel az együvé tartozás, a közös történelmi múlt emlékét.

A dualizmus korában alakult ki a mai városközpont, akkoriban jött létre a mai intézményhálózat magva, egyre-másra szerveződtek a polgári társadalom jellegzetes olvasókörei, s a társadalmi érintkezés egyéb formái. 1883-ban már hetilap is volt a városban. A századfordulón a modern ipar is megjelent, életképes pénzintézetek működtek, s a tagosítások lezártával modernizálódott a mezőgazdaság is.

Az I. világháború hatalmas véráldozatokkal járt: a hozzátartozók közel ezer halottat gyászoltak, a város felnőtt férfilakosságának egytizedét. A városháza díszterme előtt a hősi halottak nevét márványtáblán örökítették meg. A város a II. világháborút is megszenvedte: előbb a zsidó lakosságot hurcolták el, majd a megpróbáltatás a szovjetek embervadászatával, a "málenkij robottal" folytatódott. Az ezt követő évtizedek sem váltak igazán a város javára: a téeszesítéssel szétverték a szerves fejlődés során kialakult, hagyományos agrártársadalmat, a lélekszám csökkent, megnőtt az ingázók száma is. Hajdúböszörmény gazdaságát a mesterséges ipartelepítés révén csak az 1970-es évekre sikerült stabilizálni.

A településszerkezet

A kétbeltelkes településszerkezet alapjait az ide települő hajdúvitézek megörökölték (1609), majd azon - védelmi szempontok miatt - célszerű változtatásokat hajtottak végre. A belső városmagot árokkal és palánkkal, kapukkal erősítették meg, amelynek karbantartására különös gondot fordítottak. A hajdúgazdaság a belső telek, a kert és a határbeli tartozékok hármasságán alapult, amely hármasságon belül a belső telek birtoklásának jogilag is különös jelentősége volt.

A XVIII. században - párhuzamosan a hajdúság katonai szerepének megszűnésével és az ország török uralom alóli felszabadulásával - a településszerkezet is módosult. Az árok mentén a belváros és a kertség közötti övezetben, az árok felszámolásával párhuzamosan jött létre az "árokalja" a maga szűk telkeivel és zsúfolt beépítésével. Az egykori árok vonalvezetését a mai "kiskörút" jelzi. Később, a népesség növekedésével párhuzamosan egy-egy kertben lassanként több lakóház is épült, amelyek megközelíthetőségét a zsákutca egy sajátos formája, az ún. "zug" tette lehetővé. Ezek egy része utcává fejlődött, más része viszont ma is a településszerkezet egykori változásának megkövült tanúja. A kertek gazdasági szerepét a XIX. században fokozatosan a határbeli tanyák vették át, amelyek ily módon szervesen illeszkedtek a város településszerkezetéhez. A tanyaépületek többsége egy városbeli ház tartozéka volt. A XIX. század második felében a város lakóövezetének terjeszkedése elérte az egykori kertség peremét, amelynek túloldalán létrejött a városszerkezet új eleme, az ún. "új osztás", s egyben létrejött az ún. nagykörút is. Ezzel a város hagyományos szerkezete elérte a benne rejlő lehetőségek végső határát.

Hajdúböszörményben a XVIII. századi várostérkép alapján akár ma is tájékozódhatunk. Amennyiben körbemegyünk a Kálvin tér-Korpona u.- Ady tér-Madách I. u.-Bethlen G. u.- Király Jenő tér-Polgári u.-Vörösmarty u.-Árpád u. útvonalon, a történelmi belső városmagot járjuk körbe. A Korvin J.-Mátyás király-Szilágyi Erzsébet-Fazekas Gábor-Hunyadi János-Kemény János körút pedig az egykori város kertségi sávját határoló nagykörút vonala.

Ünnepek

Hajdúböszörmény nevezetes napja szeptember tizenharmadika: ezen a napon állította ki Báthory Gábor azt a cserelevelet, amelynek révén a kállói hajdúk Böszörménybe települhettek át. Minden évben színes programok egészítik ki az ünnepi megemlékezést, aminek keretében a város kitüntetéseit is átadják az arra érdemeseknek.
Ugyancsak évente visszatérő program a Hajdúhét (augusztus 13-20.), amely egy 1937-ben megrendezett nevezetes ünnepségsorozat felújítása. Ekkor lovasversenyek, kultúrműsorok, egyéb nagyszabású rendezvények teszik vonzóvá a várost a máshonnan érkezők számára is. Különleges program a jellegzetes hajdúsági pásztorétel népszerűsítését szolgáló slambucfőzőverseny - a bírálat a polgármester feladata. A rendezvénysorozat a város főterén látványos tűzijátékkal zárul.

A Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep 1963 óta minden év júliusában fontos találkozóhelye a Kárpát-medencei magyar képzőművészeknek. A nyitó- és zárókiállítás, valamint a művésztelep nyitott programjai a város határain messze túlmutató érdeklődésre tarthatnak számot.