
A múzeum udvarán azoknak a személyiségeknek állítottak emléket, akik tudományos, irodalmi, képzőművészeti vagy politikusi tevékenységükkel hozzájárultak a város és a hajdúság hírének öregbítéséhez.

Az épület első része a XVIII. században épült barokk stílusban, majd később újabb szárnyakkal bővült az egykori hajdúkerületi székház, melyben később a bíróság, illetve a múzeum kapott helyet.

Az 1853-ban épült népi műemlék házban, Káplár Miklós festőművész egykori lakóházában rendezték be a művész életét és munkásságát bemutató emlékkiállítást.

Az 1848/49-es szabadságharc idején a Sillye Gábor hajdúkerületi kormánybiztos által szervezett Bocskai (17.) huszárezred emlékművét 1996-ban avatták fel.

A késő eklektikus épület 1905-1907 között Dobay Károly városi mérnök tervei alapján épült, megjelenésében a magyar megyeházák hangulatát idézi. Az épület homlokzatán a város címere látható.

A templom eredetileg gótikus stílusban épült, erődfallal, sarokbástyával körülvéve a város erődtemploma volt. 1880 és 1882 között nyerte el mai neogótikus formáját Cziegler Győző tervei alapján.

A XIX. századi virágos festésű koporsók, a városi önkormányzat emlékei, az egykori hajdúkerület történetét bemutató tárgyak és a nemzetközi hírű rézkori temető maradványai a Hajdúsági Múzeum legértékesebb darabjai.

Kiss István hétalakos szoborcsoportja a nemes hajdúvárosok kerületének megalakulására utal, a talapzat is a hajdúvárosok térképét mintázza.

Az iskolát 1864-ben a debreceni Vecsey Imre tervei alapján kezdték építeni, és 1865-ben adták át rendeltetésének. A gimnázium tért ölelő, romantikus stílusú épülete jól illeszkedik a város hangulatához.

A gótikus templomrom Debrecen felé indulva, a bodaszőlői bekötőúton érhető el. A város legrégibb műemléke ez, a pápai tizedjegyzék említi 1332-ben. A templom egy neolitkori mesterséges halmon épült.